Az ősember életének megismerésében a felszínre került régészeti leletek mellett megfigyelésre is támaszkodhatunk. Egyrészt tanulmányozhatjuk a majomcsapatok viselkedését, ezzel az etológia foglalkozik, másrész tanulmányozhatjuk a primitív népek életét, ezzel pedig az etnográfia foglalkozik. Mindkettőről túlságosan is idilli kép él a modern világ emberében.
A majomcsapat egy állandó veszélyben élő közösség, melyben épp úgy vannak erősek és gyengék, mint az emberek között, nem ismeretlen a belső hatalmi harc az erőszak és a háború és gyilkosság sem. Hasonlóképpen a primitív közösségek tagjainak nem kell ugyan adót és társadalombiztosítást fizetniük, de életük nélkülözéssel teli a létüket szinte teljesen kitölti az élelemszerző tevékenység.

E két létformának a tanulmányozása segítségével kielégítő képünk lehet az ősemberek életéről. Ennek alapján tudjuk, hogy a legtöbb emberi viselkedési forma állati eredetű, az emberi magatartás nem sokban különbözik a majmok magatartásától. A majmok is kommunikálnak, csimpánzok is gorillák is megtaníthatóak a süketnémákéhoz hasonló jelbeszédre is, képesek hazudni is. a majmok is képesek a környezetük tárgyainak szerszámmá alakítására, de ezeket a szerszámokat csak készíteni tudják, megőrizni nem. A szerszámhasználat képessége más állatfajoknál is megfigyelhető. Nagyon sok állat készít magának lakhelyet a föld alatt, fészket bozótban fákon. Miután már szinte biztosra vehetjük hogy a homo erectus, homo neandertalensis, homo sapiens lényegében egyazon faj elgondolkoztató, hogy az emberi hordák sem voltak hosszú ideig ennél többre képesek.

A paleolitikum eszközei:

A paleolitikum a csiszolatlan kőkorszak eszközei növényi és állati eredetű anyagokból és pattintással alakított kövekből készültek. A legelterjedtebb eszközök közé tartoznak a szakócák azaz marok kövek. Ezeket a késszerű, kaparó szerű eszközöket fegyverként és szerszámként egyaránt használták. A fa nyelű lándzsák végét kőhegyek vagy csonthegyek alkották. Különös értékűk volt az obszidiánból készült borotva éles pengéknek, késeknek. A paleolitikus ember is értett a kosárfonáshoz, sőt egyszerű szövetkészítési technikákat is ismerhetett, állati bőrökből is képes volt ruhák, zsinegek, vékonyra hasított állatbőrökből szíj készítésre, háló fonásra is.
A jégkörüli területeket meghódító neandervölgyi - és mai emberi hordáknak ismerniük kellett a ruha és bocskor készítését.

Ezzel szemben a trópusi éghajlatom élő őserdei népek természetes körülmények között nem igen viselnek ruhát.
A természetben talált vesszőkből, sásból, szalmából, kosarakat készített amelyeket sárral tapasztott be. Ezekből lettek később az első kerámiák, mikor tűzbe kerülve a tapasztásul használt agyag kiégett. Egyszerű hangszereket, sípot, dobot, furulyát is ismerte. Festékeket is használt, sőt meglepően élethű barlang rajzokat is alkotott.

Az ember legrégibb találmánya:
A tűzőrzés majd tűzgyújtás képessége valóban megkülönbözteti a paleolitikum emberét az állatvilágtól.
Más állatok félnek a tűztől és nem mernek a közelébe menni, az embert azonban ösztönösen vonzza a tűz. Szerepe a paleolitikumban elsősorban a táborhely melegen tartása, a ragadozók elriasztása volt, de a nyárson sütés, később pedig a főzés technikája is elterjedt, és a szerszámkészítésnél is szerepet kapott lándzsák hegyének élezésénél. A neolitikus lét határán élő törzsek meglepő ügyességgel gyújtanak tüzet. Ez a művelet a gyufa feltalálásáig a történelmi korokban is nehézséget okozott, és a legfontosabb szerszámok közé tartoztak a kovás tűzcsiholó szerkezetek. A tűz másik fontos szerepe az ősember lakóhelyeinek világítása volt. A paleolitikus ember nyílt tűzhelyet és fáklyát használt már 12000 éve is. Ne feledjük el, hogy a paleolitikum felső részének embere már nemcsak genetikailag kompatibilis velünk, de külsejében és képességeiben is azonos, és az agya épp oly fejlett, mint a miénk (vagy a miénk is épp oly primitív, mint az övé).
Az ősember élelemforrásai, az első háziasított állatok:
A paleolitikumi ember táplálékának fő forrása a gyűjtögetés, vadászat. Az állattenyésztés kezdetei a paleolit korra nyúlnak vissza, ugyanis az első háziasított állatát, a kutyát az ősember vadásztársul használta. A paleolitikumi stílusú vadász jellemzően közelharcban teríti le a vadat, ezért sok csontvázon találunk vadászatból eredő sérüléseket. A nagyvadakra történő vadászat során az ősemberek gyakran használtak csapdákat, amelyekbe az állatokat, például az óriás testű mamutokat, beterelték, és ott kövekkel és dárdáikkal ölték meg.

Azért volt gyakori volt a közelharc, eszközeik általában nem voltak alkalmasak a távoli megölésre. Egyes neandervölgyi lelőhelyeken ellenben olyan hajítódárdákat találtak, melyek elkészítéséhez nagy ügyesség kellett. A ókori görögök is ismerték a nyilat, hajítódárdát, de ők is előnyben részesítették a közelharcot a test-test elleni küzdelmet, mint a távoli, és biztonságosabb harcmodort.
Az paleolitikus gazdálkodás továbbélése:

Paleolitikus stílusú állattenyésztésnek tekinthető az észak szibériai népek rénszarvastenyésztése.

A rénszarvas pásztorok csak követik a nyájak természetes vonulását, meg sem próbálják terelni őket, de megvédik a szarvasokat a többi ragadozótól.
Sok népcsoport a modern korig megmaradt a paleolitikumi gazdálkodási szinten és nem tért át a vadászatról az állattenyésztésre, a gyűjtögetésről az földművelésre. Ilyen csoport a szibériai népek mellett, az inúitok (eszkimók), Amerika indiánjainak nagy része és az őserdei törzsek. Fontos élelemforrás volt a halászat is ott, ahol a természeti erőforrások ezt lehetővé tették.
A majomfélék irtóznak a víztől, de a homo erectus változatai nagyon gyorsan átkeltek viszonylag széles tengereken is, nem tudni mikor és hogyan következett be a vízhez való viszony megváltozása, de úgy tűnik viszonylag régen hozzászokott az ember a vízhez. Szinte a csecsemő is tud úszni az embernél, bár hegyvidéki embercsoportok tagjai közt ma is gyakori a víziszony. Ez az alapja az embert "vízi majomtól" eredeztető elméletnek, mely az ember szőrtelenségét a vízi életmódhoz való alkalmazkodással magyarázza. Amerika benépesedése:

Amerika benépesedése - első felfedezése a késő paleozoikumi ember vívmánya. Az indiánok ősei Ázsiából a Bering szoros jegét követve keltek át. Nemrégiben meg nem erősített jelentések szerint olyan leletekre bukkantak, amelyek szerint dél-Amerikában már ennél régebben is eljutottak, paleolitikumi embercsoportok, sőt talán neandervölgyiek, esetleg az óceánon átkelve. Ennek is meg van az esélye hiszen az Atlanti Óceán északi része is jég alatt volt, halász népek főleg erőteljesebb neandervölgyiek is képesek lehetek az átkelésre, főleg, ha olyan területeket kerestek ami lehalászatlan levadászatlan volt.
Thor Heyerdal expedíciói alapján nem lehet kizárni, ennek lehetőségét sem, hogy tutajon és hajókon keljenek át az óceánon, de ezek az embercsoportok nem voltak képesek a kontinens benépesítésére. Sok ősi legenda beszél fehér istenségről, istenségekről, mivel akár a krétai, főniciai, egyiptomi, római hajók is átkelhettek az Óceánon, és a vikingek biztosan át is keltek, sőt az arab kalózok is, ezért Kolumbusz útja csak a végleges felfedezése volt a kontinensnek. Az Indiánok ősei is az eszkimókhoz hasonló halász-fókavadász közösségek lehetek, aki nem a jégen gyalogolva, hanem a jégmező szélét követve értek a Csendes Óceán keleti partvidékére, és onnan népesítették be a kontinenst.

Amerika népei:
A késői paleolitikum viszonyai között (100 ezer-12 ezer év közötti időben) a föld nagy részét jégtakaró borítja, a ma sivatagos területek éghajlata akkor csapadékos volt.
Bár a környezeti feltételek lehetővé tennék nem alakul ki tudatos földművelés a jégkorszak végéig, és az emberiség népessége ennek megfelelően alacsony is maradt.

Erről elsősorban maga az élelemhiány gondoskodott, másrészt a gyakori betegségek, és a véres háborúk az élelemért versengő hordák között. Az élelem hiány űzte a különböző közösségeket újabb és újabb területek felkutatására. Amerika indiánjainak nagy része meg is maradt a vadászó halászó életmódnál. Az ő megjelenésűk kényszeríthette az óvilágban akkorra már kihalt, levadászott észak amerikai vadlovakat a bering szoros jegén való átkelésre. Ezen elméletnek csak az a szépség hibája, hogy a Bering szoros nem az egyetlen akadály, amit a lovaknak le kellett győzniük a préri és az eurázsiai puszta között, hanem a szintén jéggel borított sziklás hegység, és kelet Szibéria hegyei ahol nem sok élelmet találhatnak a lovak. Hogy miként kerültek vissza az óvilágba a lovak rejtély.

A történészek a korai társadalmakban gyakori matriarchális modellt azzal szokták magyarázni, hogy a gyűjtögetés a nők és gyerekek feladata volt az ősemberi hordákban, míg a vadászat a férfiaké, és az előbbi volt a biztosabb élelemforrás. Nos ez tévedés, lényegtelen hogy ki szerzi az élelmet, a lényeges az volt hogy a nőstények nem voltak egy hím kizárólagos tulajdonai! Az oroszlánok esetében, szinte kizárólag a nőstények vadásznak, a hímek a területet védik más hímektől. A majomcsapatokat is mindig domináns hím vezeti. Tehát férfi dominanciára épülő közösségek. Ami miatt a család fejlődésében a matriarchális család modell elterjedt annak az az egyszerű oka, hogy a majmok és az ősemberek sem voltak monogámok, és az anya a biztos és az apa személye a bizonytalan. Amíg az őshordában nem létezik tulajdon, és a hímek nem kizárólagos joggal birtokolják a nőstényeiket, természetes is az anyajogú család. Később fejlettebb kultúrákban is kialakulhat anyajogú család, vallási vagy gazdasági okból, de ennek már nincs köze az őshorda körülményeihez, ahol az a magántulajdon hiánya miatt alakult ki.
A fordulat:
12 ezer éve véget ért a legutóbbi jeges periódus és az éghajlat hirtelen melegedni kezdett. Ekkor óriási fordulat következik be az emberiség életében a csiszolatlan kőkornak vége és átlép az emberiség a neolitikumba. Ezt a változást bár érthetőbbé teszi a vele párhuzamosan bekövetkezett éghajlatváltozás, nem magyarázza meg teljesen. A hosszú paleolitikus lét alatt semmi jel nem mutat arra, hogy az emberi lét ilyen mérvű megváltozása fog bekövetkezni, és a fejlődés túlságosan is gyors az azt megelőző, mintegy 500 ezer év vagy még hosszabb időszak stagnálásához képest. Ennek a fordulatnak a valódi oka és magyarázata azonban nagyon alternativ anyag, és csak a neolitikus forradalom ismerete után érhető meg.

aki azonban irtózik a merész hipotézisektől, az ne olvassa el a neolitikus forradalom magyarázatát, mert nem középiskolai tananyag és nem elfogadott elmélet.
A neolitikus forradalom során az emberiség élelemtermelő képessége ugrás szerűen megnőtt és a természet igazi urává vált, kiléptünk az állati létből és bátran állíthatjuk, hogy az emberiség történetének a legnagyobb fordulata volt, melyhez képest a kereszténység megszületése is csak kis lépés.

	Tento článok bol vytlačený zo stránky https://referaty.centrum.sk

Az ősvilág