A középkori társadalmi viszonyok bomlása a XIII-XIV. század fordulóján Itáliában indult meg. Itália volt az akkori Európa legpolgárosultabb területe. Gazdag kereskedővárosai már a XIII. században kivívták az önállóságot. Itáliában az ókor emlékei hozzátartoztak a mindennapi élethez. Ott hatott a legközvetlenebbül az antik Rómától örökölt szemlélet. A kedvező feltételek folytán ott bontakozott ki legkorábban a polgári rend eszményét az ókori szerzők műveiben felfedező új szellemi áramlat, a humanizmus, s ott született meg az ókor újjáélesztésére törekvő reneszánsz művészet (a renaissance francia szó, újjászületést jelent).

* A reneszánsz korát Itáliában a XV. század elejétől a XVI. század végéig számítjuk. Európa többi országa - néhány évtizedes helyenkénti évszázadnyi késéssel - onnan vette át az új stílust; Magyarország pl. a XV. század utolsó negyedében, Franciaország s német fejedelemségek a XVI. század elején. A későbbi indulásnak megfelelően a barokkba való átváltás időpontja is a legtöbb országban kitolódott; hazánkban pl. az erdélyi reneszánsz legjelentősebb emlékei a XVII. században keletkeztek.
A reneszánsz két évszázadának legfontosabb történelmi eseményei: a törökök előnyomulása, melynek eredményeként 1453-ban elesett Bizánc s a XVI. században török megszállás alá került Magyarország tekintélyes része; a XV. század végén Amerika felfedezése; a Habsburg világbirodalom kialakulása; Anglia tengeri hatalmának megalapozása; s a XVI. század elején a reformáció. Ezek a főbb események alakították Európa országainak történetét.
Itália ebben az időben politikailag erősen széttagolt. Délen a Nápolyi királyság és Szicília spanyol fennhatóság alatt állt. Közép-Itália az Egyházi államhoz tartozott. Az attól északra fekvő terület számos kisebb-nagyobb városállamra, grófságra és hercegségre bomlott. Közülük három város-köztársaság, Firenze, Velence és Genova volt a legjelentősebb. Az egymástól független kis városállamok vetélkedése nagyban hozzájárult a művészetek fellendüléséhez. A széttagoltság - a görög poliszokhoz hasonlóan - a városok közötti versengés erjesztője lett.

A városok élén arisztokraták, zsoldosvezérek, vagy gazdag kereskedő- és bankárcsaládok álltak, így pl. Firenzében a Medici-. Milánóban a Sforza-, Mantovában a Gonzaga-, Ferrarában az Este-család. Uralmuk fényét s a város tekintélyét nagyszabású építkezésekkel, a művészetek és a tudomány bőkezű pártolásával növelték. A vezető családok tagjai közül kerültek ki a főpapok s a világi fejedelmek módján uralkodó reneszánsz pápák is.
Amerika felfedezése, a világkereskedelem útvonalainak áttolódása az Atlanti-óceánra súlyosan érintette Itáliát. A XV-XVI. század fordulójától kezdve az addig lendületesen fejlődő városok gazdasága visszahanyatlott. A köztársaságok közül egyedül Velence tudta a hatalmát nagyobb veszteségek nélkül megtartani. A XVI. században Róma, mint a monarchikus berendezésű egyházi állam megerősödött és átvette a politikában s a művészetek irányításában a vezető szerepet.

* Franciaország a XVI. században szilárd központi hatalommal rendelkező, egységes állam. Gazdaságának alapja a fejlett ipar és kereskedelem mellett elsősorban a földművelés. A társa-dalom uralkodórétege a földbirtokos nemesség. Érdekeiket az elnyomás ellen lázadó parasztsággal szemben az erős királyi hatalom védi. Ám ugyanakkor a központi hatalom korlátozza is a földbirtokos réteg befolyását, velük szemben az iparűző és kereskedő városi polgárságot támogatja.
A XV. század végén és a XVI. század elején a francia királyok háromszor indítottak hadjáratot Itália ellen. Céljuk az örökség jogán igényelt nápolyi trón megszerzése volt. A vállalkozások mindhárom esetben kudarccal végződtek. Hatásuk mégis rendkívül jelentős. Sok francia nemes járt Itáliában. Megismerték az új stílust s hadizsákmányként számos műkincset vittek magukkal. A reneszánsz e hadjáratok révén került át Franciaországba.
Anglia a XVI. században fejlett kézművesiparral rendelkező, gazdaságilag fellendülő ország. Gyapjúkereskedelme, posztó-ipara jelentős. A posztógyártás egyre fokozódó gyapjúszükséglete, a juhlegelők állandó művelése alapjaiban változtatta meg a gazdaság egész szerkezetét. A földjétől megfosztott parasztság bérmunkára a manufaktúrákba kényszerült. A társadalom vezető rétege a tőkés jellegű árutermelésre áttérő földbirtokos nemesség és a gazdagodó polgárság. A XVI. században Anglia elindult azon az úton, amelyen haladva a következő évszázadokban a világ legnagyobb gyarmatbirodalmát építette ki.