Környezetszennyezés

Globális kiterjedésű környezetszennyezés történt kétezer éve

Könnyen meglehet, hogy a környezetszennyezés mégsem az ipari forradalom „találmánya”. Új-zélandi kutatók ugyanis az Antarktiszon jégbe fagyott légbuborékokat elemezve arra jutottak, hogy jó kétezer évvel ezelőtt legalább annyi metángáz került a levegőbe, mint manapság.

Bár manapság immáron szinte mindenki meg van győződve arról, hogy a felmelegedés és a környezetszennyezés elsősorban az embernek, pontosabban az ember által generált ipari forradalomnak köszönhető, ám halvány kérdőjelek ezzel kapcsolatban azért akadhatnak. Kis jégkorszakról, komolyabb átlaghőmérséklet-emelkedésről az ipari forradalmat megelőzően is tudunk – ezeknek okairól viszont annál kevesebbet. A történészek által legutóbbi kis jégkorszaknak nevezett időszak például jelentősen átrendezte a lassan fejlődő mezőgazdaság technológiai és termesztési térképét.

Kétezer éve is szennyeztük a környezetet

Ezzel párhuzamosan kutatók azt a kérdést is felvetették persze, hogy vajon nem korábban kezdődött-e a légkör ember általi szennyezése? A kutatások a fentebb említett kis jégkorszakra is kiterjedtek ugyan, de egyelőre eredménytelennek mondhatóak ezek a törekvések. Egy új-zélandi kutatócsoport azonban most ugyancsak meglepő eredménnyel állt elő: a wellingtoni National Institute of Water and Atmospheric Research kutatói szerint ugyanis a légköri szennyezésben második legjelentősebb tényező, a metángáz ugyanolyan koncentrátumot ért el jó kétezer évvel ezelőtt, mint manapság.

Az Antarktiszba fagyott légbuborékok elemzése révén Dominic Ferretti csapata persze nem azt állíja, hogy manapság akkor minden rendben lenne: szerintük a légkörbe kerülő metán mennyisége jelentősen változott az elmúlt kétezer év alatt. Körülbelül Krisztus születésétől Kr.u. 1000-ig bezárólag hozzávetőleg ugyanannyi volt a metánkoncentrátum mint mapaság – 25 millió tonna évente. Valamelyest még növekedett ez a mennyiség az 1200-as évek közepéig, ezt követően azonban fokozatosan csökkent, ahogy az időjárás egyre nedvesebb és hidegebb lett. Az 1500-as évektől kezdődően, egészen az 1700-as évek végéig pedig drasztikusan csökkent a légkörben található metán mennyisége.
Emberi és természeti tényezők a változás mögött
Az okokat kutatva Ferretti és csapata két tényezőt jelölt meg: egyrészt emberi tényezők, másrészt pedig légköri-természeti tényezők játszhattak szerepet a metánkoncentrátum ilyetén változásában. Az emberi tényező közül a legfontosabb egyértelműen az erdők felégetése volt: az Amazonas vidékének őslakói ugyanis jó kétezer évvel ezelőtt jelentős területeket nyertek meg maguknak – az őserdő felégetése révén. A Science magazinban megjelent tanulmány szerint a mai légszennyezettséggel megegyező döbbenetes adat azt mutatja, hogy „az erdők felégetéséből származó légköri metánkoncetrátum jóval nagyobb volt annál, mint amit eddig sejtettünk. Az Amazonas birtokba vételekor az ember hihetelen módon szennyezte környezetét.”

Az átalghőmérséklet csökkenésével és a csapadékosabb időjárás beköszöntével azonban egyre nehezebb lett az erdőket begyújtani – Ferretti szerint elsősorban ennek köszönhető a metánkoncetrátum lassú visszaeseése Kr.u. 1250-től kezdve. A természeti okokon kívül azoban az új-zélandi kutatócsoport emberi tényezőt is megjelöl: az 1500-as évektől megfigyelhető drasztikus csökkenés ugyanis Ferretiék szerint összeüggésbe hozható azzal, hogy Közép- és Dél-Amerikában megjelentek a különféle európai hódítók. Ezzel egyidőben ugyanis közismerten jelentősen csökkent azon bennszülött amerikaiak aránya, akik az erdőégetések révén komolyan befolyásolták a légköri metánkoncentrátumot. Ahogy az európai hódítók megjelentek, nem sokkal ezt követően már észlelhető is a metánkoncentrátum csökkenése.

Egyértelműen az ember a hibás?

Szakértők szerint Ferretiék megállapításai nem feltétlenül túlzóak: Brazília jelenleg a világ tizedik legkörnyezetszennyezőbb országának számít, ami nem ipari fejlettségének köszönhető elsősorban, hanem az Amazonas menti őserdők folyamatos felégetésének. Brazília légköri szennyezésének 75 százaléka ugyanis ebből származik. A Sao Paulo-i egyetem professzora, Silva Dias szerint, ha a mostani ütemben folytatódik az őserdők égetése, akkor 50-100 év múlva a jelenlegi őserdővel borított területnek akár 60 százaléka is szavannás vidékké válhat, jobb esetben pedig csak a 20 százaléka. Csak 2003-ban közel három millió hektár területet égettek fel, ami döbbenetes adat már önmagában is.

Ugyankkor továbbra is rejtély a kérdés: vajon minek köszönhető a légköri szennyezést is a fent említett, közvetett módon befolyásoló átlaghőmérséklet-változás? Amíg ez a kérdés nem tisztázott, addig nem lehet egyértelműen kijelenteni azt sem, hogy mindenféle időjárásváltozás hátterében egyértelműen az ember áll-e. Kétségkívöl igaz Ferretiék szerint, hogy a viszonylag kis lélekszámú dél-amerikai őslakosság aránytalanul nagy mértékben járult hozzá kétezer évvel ezelőtt a légköri metánkoncentrátum növekedéséhez, de az időjárás megváltozásával már ők sem tudtak olyan mennyiségű erdőt felégetni, mint korábban. A kérdés – amelyre egyelőre pontos válasz nincs, csak találgatások vannak – marad: vajon minek is köszönhetőek az ipari forradalmat megelőző, egymást váltó kisebb jégkorszakok, csapadékosabb évszázadok és felmelegedések.