referaty.sk – Všetko čo študent potrebuje
Radúz
Utorok, 10. decembra 2019
Csillagászat az ókorban
Dátum pridania: 22.08.2006 Oznámkuj: 12345
Autor referátu: Itauré
 
Jazyk: Maďarčina Počet slov: 1 455
Referát vhodný pre: Gymnázium Počet A4: 3.8
Priemerná známka: 2.98 Rýchle čítanie: 6m 20s
Pomalé čítanie: 9m 30s
 
A csillagaszat tudományának létrejöttét egyidősnek tekintik az emberiség létrejöttével. A jelenlegi állatvilágban is vannak képzett csillagászok. Pl. a hangyák,a méhek a Nap állása alapján tájékozódnak, az éjszakai pillangók is a Holdat követik. Minden bizonnyal fölismerte a majom is a Nap szerepét életében, csak úgy, mint az állatvilág nagyja, de valószínű egy Napfogyatkozást ők is megrökönyödéssel fogadnak, nem úgy, mint pl. a tyúkok, amik szépen nyugodtan beülnek
fogyatkozás esetén a megszokott helyükre... ....szóval a csillagászat tudománya idősebb nálunk. Természetesen a csillagászati följegyzések egyidősek az írással, de fontos megjegyezni, hogy az első írások már komoly ismeretekről adnak számot! 
 
A történelmi előtti idő emberének a csillagászati ismeretére szép bizonyítékok a kőkörök. Bámulatba és gondolkodóba ejtő pontosággal határozták meg és jelölték ki a kőkörök által a nevezetesebb csillagászati eseményeket, úgymint a napéjegyenlőségek, napfordulók időpontjait. Céljuk -valószínűleg- kultikus volt.
A leghíresebb és csillagászati szempontból a legfontosabb (és talán a legismertebb is) a dél-angliai Stonhenge, de találhatunk hozzás hasonlókat Anglia más tájain, Franciaországban, Németországban, de a Skandináv-, az Ibériai félsziget területén egyaránt. Stonhengeben a kör közepéről nézvést épp a "heel" (~sarok) kő fölött kel föl a nap a nyári napforduló idején. Stonhenge-et a druidák tekintik a magukénak, szertartásokat is tartva itt, úgyhogy sok kultikus hagyomány kapcsolódik a helyhez.

A Mezopotámiai csillagászat gyökerei az időszámításunk előtti III. évezredik nyúlnak vissza, míg fénykorát az időszámítás előtti VI. évszázadban érte el.
Földjeiket a folyamok vizével öntözték, de ehhez kellett, hogy jól ismerjék az évszakos áradásokat, amik jótékonyak voltak akkor, ha előre tudták, hogy mikor jött, tehát kellett egy jó naptár. Másrészt kereskedtek, és a kereskedelem akkori egyetlen éjszakai tájékozódási eszköze a csillagos égbolt volt. Harmadrészt a papok a csillagjóslással foglalkoztak, ami mindig is egy áltudomány volt. Mi is maradt ránk tőlük? Az időmérés alapja a Hold volt. A 30 napos hónapból 12-t vettek (30*12=360). Az öt nap differenciát egyszerűen kezelték: kijelöltek egy csillagot, és csak akkor léptették a naptárt 12 hónapból az új évbe, amikor az adott csillag hajnalban fölkelt. Így mindig megmaradt a szőkőhónap pontossága, mert nem előre meghatározott algoritmus szerint mérték az időt, hanem egy fix időponthoz
igazították. Olyan ez, mintha lett volna egy pontatlan és egy halálpontos órájuk: tökmindegy mennyit sietett a pontatlanabb (évente majdnem négy napot), mert mindig be lehetett állítani -ha kellett- és így nem halmozódott a hiba. Aztán eltértek ettől az időszámítás előtti VI. században: kétféle évet vezettek be. Egy 12 hónaposat és egy 13-asat, a rövidebből 12 évet vettek, a hosszabból 7-et, és így nagyjából ugyanazt az eredményt érték el, mint mi manapság a szökőéves
szabályunkkal. Ez volt az ún. lunaszoláris év. (luna~Hold, sole~Nap, mert mindkettőt figyelembe vették.)Kezdetleges eszközeikkel döbbenetesen pontosan tudták mérni az időt!

Bár a holdhónapnál ugyan tévedtek: nem 29 nap, 12 óra 44 perc 2,8 másodpercet mértek, mint mennyi valójában, hanem a horribilis tévedéssel: 29 nap 12 óra 44 perc 3,5 másodpercet... ....mindezt 2500 évvel ezelőtt. Észrevették és meghatározták holdfogyatkozások periodikuságát jellemző Szárosz-ciklus hosszát, és ez talán a legkomolyabb csillagászati fölfedezésük. De még nem értünk a végére a hagyatékuk leltárával. Megfigyelték a Nap látszólagos mozgását a Föld körül, és az
égi pályáját 12 egyenlő részre osztva elnevezték az egyes részeket Kosnak, Bikának, Ikreknek, Ráknak, Oroszlánnak, Mérlegnek, Szűznek, Skorpiónak, Nyilasnak, Baknak, Vízöntőnek és Halaknak. Hét olyan égitestek ismertek, amik elmozdulni látszanak az égen, és ráadásul rendkívül fényesek is: mi mások lehettek, mint Istenek művei, így el is nevezték a Isteneikről: Napnak, Holdnak, Merkúrnak, Vénusznak, Marsnak, Jupiternek, Szaturnusznak. (illetve ezeknek a római
isteneknek megfelelő mezoptám istenek neveivel). Így lett hét istenük, és a hétszintes templomaikban minden nap másiknak áldoztak, hogy aztán a nyolcadik napon újra az elsőnek áldozzanak... ...egyszóval ők találták ki a "hetet".

Az egyiptomi kultúra is folyami-öntöző kultúra, mint a már csillagászati szemszögből bemutattott Mezopotámia. Nem véletlenül Egyiptomban is a mezgazdaság, illeve a Nílus áradásai hívták életre az asztronómiát. A Nílus viszonylag pontosan mindig ugyanakkor áradt. Itt is előre kellett jelezni az áradásokat, és ezt az egyiptomi papok tették: minden hajnalban megvárták a napfelkeltét, és bőszen figyelték, hogy fölkél-e a Szíriusz csillag. Amint az Föld az égi pályáján eljutott oda, hogy Szíriusz csilag is látszik már hajnalanta az ég alján (július 20.) a papok nagy csinnadratta közepette bejelentették a fáraónak, hogy napok múlva itt
lesz a Nílus áradása, jó lenne előkészteni a földeket, hogy a termékeny iszap beterítse, és a vetett magból termés legyen. Meghatározták a csillagév hosszát, azaz megszámolták, hogy hány nap telik el attól a naptól kezdve, hogy először pillanatható meg a Szíriusz az égen addig, amíg újra egybeesik a Nap és a Szíriusz kelése:
365 napot kaptak. Úgyhogy fölosztották az évet 12 30 napos hónapra és a fönnmaradó 5 napot ünnepléssel töltötték. Majd ők is észrevették, hogy az év nem 365 napból áll, mert a csillagkelte 4 évente 1 napot kezdett késni. De rugalmas egy nép volt ez az ókori-egyiptomi: nosza, hamár ünneplünk, akkor négyévente üónepeljünk egy nappal többet - és ezzel ők is bevezették a négyévenkénti szökőnapot.

Az első általuk használt csillagászati műszer neve gnomom:Ezt úgy használták, hogy leszúrták a földbe, és lehetőleg minél sűrűbben -mondjuk percenként- bejelölték a pálca árnyékának a végét. A Nap deleléskor a legmagasabban és épp a déli irány fölött tartózkodik, tehát a legrövidebb árnyék jelölte ki az észak-déli irányt. A
legrövidebbet pedig egyszerűen lehet kiválasztani: kellett egy olyan kört rajzolni, a gnomon köré, aminek a sugara valamnnyivel nagyobb volt, mint a legrövidebb sugár, így az árnyékok íve két helyen is metszette a kört. A két metszépont között félúton pedig ott a kívánt irány, ha összekötötték a pálca végével.
Ami a mezopotámoknak a zikkuratok, az az egyiptomiaknak a piramis. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb -nemcsak a mérete miatt- a Kheopsz piramis. Egy-két mérnöki bravúr elkövettek: szinte hajszálpontosan a 30-ik szélességi fokra építették, a lapja épp merőleges Szíriusz delelésére, a csúcsából pedig 12 órás pontossággal leolvasható a napéjegyenlőség időpontja. Mindezt 3800 évvel ezelőtt, szóval tudhattak valamit... A Földet 3000 évvel ezelőtt már szabadon lebegő  gömbnek írták le, a Vénuszt és a Merkúrt a Nap körül keringő égitestként ismerték, ami páratlan telejsítmény...
 
Copyright © 1999-2019 News and Media Holding, a.s.
Všetky práva vyhradené. Publikovanie alebo šírenie obsahu je zakázané bez predchádzajúceho súhlasu.