1905. április 11-én született Budapesten (a költészet napja április 11.).
Apja, József Áron szappanfőző munkás volt. Elhagyta a családját. Úgy tudták, hogy kivándorolt Amerikába, de később kiderült, hogy Romániában telepedett le és alapított új családot. Ugyanabba az évben hunyt el, mint fia.
Anyja, Pőcze Borbála szolgálólányként került Pestre. Férje 3 gyerekkel hagyta őt magára (Etus, Jolán, Attila). József Attiláról írt monográfiát József Jolán A város peremén címmel. Az édesanya rengeteget dolgozott, hogy 3 gyermekének enni adhasson, ennek ellenére Etus és Attila nevelőszülőkhöz került Öcsödre. A paraszt család maximálisan kihasználta: disznópásztorkodott, nem kapott enni, verték és még a nevétől is megfosztották (Attila helyett Pistának hívták). Az anya méhrákban szenvedett, a költő 14 éves, amikor meghalt az édesanyja. Hivatalos gyámjaként sógorát, dr. Makai Ödönt jelölik ki, neki köszönhetően ismerkedik meg az értelmiségi élettel, jár iskolába. Makón jár gimnáziumba. Barátokra talál. Juhász Gyula veszi őt pártfogásába. Az érettségi után Szegeden tanul. Az egyetem magyar-francia szakos hallgatója.

1922-ben megjelenik első verseskötete Szépség koldusa címmel. A Tiszta szívvel című verse miatt Horger Antal professzor tanúk előtt megígéri neki, hogy amíg ő él, addig József Attilából nem lesz tanár (Születésnapomra).
1925-ben Bécsbe megy, majd sikerül kijutnia Párizsba is. A Sorbonne egyetemen tanul Párizsban. 1927-ben tér haza. Egy ideig a pesti egyetem hallgatója lesz, de tanári oklevelet nem szerez. Állás nélkül tengette életét.
Egy baráti társaságban megismerkedik Vágó Mártával, aki egy polgári családból származik. Az ismeretségből szerelem lesz, amely nem teljesülhet be, ugyanis a társadalmi különbség közbeszólt.„Egy jómódú leányt szerettem,
Osztálya elragadta tőlem.”

Ezt a szerelmet őrzik a Klárisok (gyöngysort jelent) című versciklus versei. Ezeket a verseket szép zenei hatás jellemzi.
1930-ban a költő bekapcsolódik a kommunista párt munkájába. Szemináriumokat tart, előadásai vannak. A mozgalomban ismerkedik meg Szántó Judittal, aki több évre élettársa lett. Érdekes, hogy nem írt hozzá verset.
1935-től lappangó idegbetegsége többször előtört, a pszichoanalitikus kezelés sem segített.
1936-ban a Szép Szó című folyóiratnak társszerkesztője lett.
1937-ben betegsége elhatalmasodott, nővérei vették magukhoz Balatonszárszóra. Maga vetett véget életének, egy tehervonat kerekei alatt halt meg.

Irodalmi munkássága

A két világháború közti korszak legjelentősebb költője a magyar irodalomban, de jelentős helyet foglal el a világirodalomban is.
Első verseskötete 1922-ben jelent meg Szépség koldusa címmel. Ekkor a költő 17 éves gimnazista. Emberi és költői magatartásában a lázadás lesz alapvető vonás. Ennek első példája a Lázadó Krisztus című verse, amely miatt a bíróság elítélte Istenkáromlásért, majd nehezen felmentették a vád alól.
Másik lázadó verse: Tiszta szívvel. A vers 1925-ben jelenik meg a Szeged című lapban. Ignotus, Babits, Hatvany méltatta a verset, de Horger Antal megfenyegette a költőt. A 16 soros vers nyers indulatok kirobbanása. Roppant feszültség hatja át a költeményt. Az első 6 sor csupa tagadás. A legelemibb szükségletek hiányát sorolja fel, mint kitaszított ember löki el magától a polgári világ eszményeit: család, vallás, haza, hagyomány, szerelem. A következő 6 sorban egyetlen megoldást lát: az ördöggel való szövetkezést. A vers lezáró szakasza balladai tömörségű, a lehetséges gyilkos halálát mutatja be, de van három jelző: tiszta, áldott, gyönyörűszép – ezek az elkeseredett ember lelki tisztaságára utalnak.

A vers formájában is ott a feszültség. Magyaros verselésben íródott, kétütemű hetesek váltják egymást éles metszetekkel.
Második verseskötete Nem én kiáltok (1924) címmel jelent meg. A kötet alapgondolata az egyén és a közösség kapcsolatának törvénye:
„Hiába fürösztöd önmagadban
Csak másban moshatod meg arcodat!”
Az embernek szüksége van társakra, mert társas lény.
Harmadik verseskötete: Nincsen apám, se anyám (1929). Ezeknek a verseknek a témája a munkások kíméletlen élete, nélkülözése, küzdése.
A költő egyre közelebb kerül a munkásmozgalomhoz, ezt tükrözik a következő verseskötetei:
4. Döntsd a tőkét, ne siránkozz!
5. Külvárosi éj
6. Medvetánc

Ezekre a kötetekre jellemző, hogy a költő elítéli a Horthy – diktatúra embertelen világát. Buzdítja a munkásokat, hogy szálljanak szembe a fasizmus ideológiájával. A versek témái átfogják a nemzetközi helyzet és a magyar társadalom problémáit:
-imperializmus (a kapitalizmus legfejlettebb foka) – „az elvadult gép pusztításai”
-háború
-külváros nyomora
-falusi szegénység
A Nagyon fáj című verseskötetét Gyömrői Edithez írta. Ő volt az a fiatal ideggyógyász, aki megpróbálta a költő idegbetegségét kezelni. Arra a következtetésre jutott, hogy a költő nem kapta meg gyermekkorában az édesanyjától a kellő szeretetet. A kezelések idején az orvosnő az anya szerepét vette át, József Attila viszont beleszeretett. A magánéletben is ugyanezt a magatartást várta volna el az orvosnőtől. Gyömrői Edit nem viszonozta ezt a szerelmet, de gyönyörű versek születtek. Az egyik legismertebb: Gyermekké tettél.

Legjelentősebb szerelmes versei a Flóra-ciklus költeményei. Kozmutza Flóra fiatal gyógypedagógus volt, aki szép, okos, megfontolt volt és tudta, hogy a költőnek szüksége van rá. Idősebb korában vallotta be, hogy ő is szerette a költőt, de félt kapcsolatot létesíteni az idegbeteg emberrel. Később Illyés Gyula felesége lett.
A Flóra-ciklus első versei a Hexameterek. Ezek a versek tele vannak mozgással, amit a költő az igék halmozásával fejez ki. Boldogság sugárzik a gondolatokból, csodálatos költői képekkel illusztrálva.
Szintén Flórához írta a Már két milliárd című versét. Két milliárdra becsülték a Föld lakosainak számát, de a költő nem találta meg köztük a szép jóságot és a szelíd szerelmet. Flóra után vágyakozik. Többször ismétli az „úgy kellesz” gondolatot.

A magyar irodalom egyik legszebb szerelmes verse az Óda. 1933-ban írta. Ihletője egy lillafüredi asszony volt. Műfaja óda, hat részre tagolódik.
1. rész: idillikus képpel indul, majd kibontakozik a szenvedély hangja – minden a kedves alakját idézi. Ez a rész csupa mozgás, játékos derű. Pl.: „meglebbenti szoknyád a szél” vagy „látom megrezzenni lágy emlőidet”.
2. rész: vallomással kezdődik és záródik. Kísért az elmúlás és a magány gondolata.
3. rész: lüktetés járja át, a költő megjeleníti kedvese testének belső szerkezetét.
4. rész: a költő számára a szerelem nem titokzatosság. A férfi és a női test tájait kalandozza be anatómiai szempontból úgy, hogy közben magát is megismeri.
5. rész: megpróbál kilépni érzései világából. Tulajdonképpen forró látomás.
6. rész: külön alcíme van – Mellékdal. Visszatér a hétköznapokba és szeretné, ha ez a szerelem minden nap folytatódna.
A Dunánál

Műfaja bölcselő költemény. A versnek két főszereplője van: az Én és az Idő. Három részre tagolódik.
1. rész: tájleírás, a költő a Duna rakpartján üldögélve elindítja mély filozófiai gondolatait. Mindezt a Duna nagysága, nyugalma váltja ki belőle. A szemerkélő eső szomorú hangulatot vált ki a költőből és emlékezik a múltra.
2. rész: ellentétek sorával vallja meg az őseivel való azonosulását. A gyökerek, az ősök keresése a korra jellemző volt. Minden mondatban ellentétpárokat találunk, amelyek végül feloldódnak.
3. rész: összefoglalás, a jövő számbavétele ünnepélyes és drámai hangon. Az utolsó versszak bonyolult történelmi, biológiai és társadalmi folyamatok összefoglalása. A költő hangoztatja, hogy a dunai népek fogjanak össze és béküljenek ki. A versszak utolsó sorai Kölcsey Ferenc Himnuszára utalnak.

Kései sirató

Ez a vers az anya-gyermek kapcsolat egyik legszebb megfogalmazása. Ez a motívum szinte minden szerelmes versében is megtalálható.
A versforma siratóének. Ez a forma fokozza a veszteség mértékét.
A költő a képzelet világából indul, de ébredés után a kegyetlen valóságot kell tudatosítania.
A „harminchatfokos láz” a létezés gyógyíthatatlan lázának metaforája.
Ez a vers anyavers és halálvers egyszerre, amely a szeretet és a gyűlölet, a magány és a bűntudat kifejezése.
A vers egyes sorai szállóigék lettek: „Kit anya szült, az mind csalódik végül.”.

Ars poetica

Ez a vers költészeti nézeteinek összegzése. Egy szanatóriumbeli kezelése idején írta. Törekszik az emberi szabadság elérésére és hangsúlyozza, hogy az ember életében két alapelem szükséges: a szellem és a szerelem.