Mikszáth Kálmán: Különös házasság

Mikszáth regénye 1810-1815 körül játszódik. Főszereplője Buttler János gróf barátjával, Bernáth Zsigmonddal annak szülői házába tart. Utazásuk során betérnek báró Dőry István kastélyába. Az ebéd után a vendéglátó leánya, Mária rosszul lesz, s az apa ekkor tudja meg, hogy lányát a helybeli plébános elcsábította. Elhatározza, hogy a botrányt elkerüljék, leányát férjhez adja Buttler Jánoshoz. A húsvéti ünnepeket Buttler barátjánál tölti, ott ismeri és szereti meg szomszédjuk leányát, Horváth Piroskát, s el is jegyzi. Amikor visszafelé utaznak, Dőry hajdúi szinte kényszerítik őket, hogy ismét betérjenek a kastélyba. Itt Dőry felszólítja Buttlert, hogy vegye feleségül a leányát, s álesküvőt rendez.

A leányt teherbe ejtő bűnös pap, Szucsinka plébános a kastély egyik szobájában „összeadja” Dőry Máriát és Buttlert. Amikor Buttlert elnyomja az álom, egy felvonószerkezettel Dőry Mária szobájába juttatják, s a szobába lépő cselédek segítségével a házasságot elháltnak tüntetik fel. Buttler pert indít a házasság érvénytelenítésére. Az ügy azonban túlnő a szereplőkön: az Egyház a papi botrány leplezése, a magasabb társadalmi körök pedig a Dőry család érdekében kísérlik meg rávenni Buttlert a helyzet elfogadására.

A gróf azonban kitart szándéka mellett. Ám a lefizetett tanúk ellene vallanak, s a szentszék a házasságot érvényesnek nyilvánítja. Mivel azonban Dőryék egyik tanúja bevallja, hogy hamisan tanúskodott, Buttler perújítást kezdeményez abban a reményben, hogy Pyrker László egri érsek – aki neki köszönheti kinevezését – igazságos ítéletet hoz. Pyrker azonban magasabb egyházi érdekekre hivatkozva elutasítja a keresetet. Időközben a „házasfelek” között is folyik a küzdelem. Dőry Mária beköltözik Buttler kastélyába, feleségeként viselkedik, megszüli leánygyermekét, s közben reménykedik, hátha meglágyul iránta a gróf szíve. Buttler azonban menekül előle. Jegyesével való véletlen találkozása után mintha megoldást találna.

Vagyonát – nehogy Dőry Mária kezére jusson – elkeseredett nagyvonalúsággal szórja szét nemes célokra, majd hamarosan halálhíre érkezik. Hű tiszttartója azonban a felnyitott koporsóban csak egy fabábut talál egy sokat sejtető felirattal: „Tace”, hallgass! A nép között pedig elterjed a hír: Buttler nem halt meg, hanem boldogan él Piroskával.Vég nélküli perekA helyzet így nyugvópontra is juthatott volna, ám a történet új fordulatot vett. Buttler 1801-ben visszahívta feleségét torontáli párdányi kastélyába, s a házi béke rövid időre helyreállt. A férj azonban hamarosan ismét úgy bánt feleségével, hogy az asszony inkább elmenekült. A gróf azonban előbb egy szerződést íratott alá feleségével, amelyben az állt, hogy megelégszik 1800 Ft tartással és adósságainak kifizetésével, s egyben megígéri, hogy többé nem indít pert. A grófné mégis a csanád-temesvári püspök elé vitte az ügyet.

Az 1803. évi ítélet az asszonynak évi 2500 forint tartást juttatott. A feleség 1809-ben a tartásdíj felemeléséért folyamodott. Ekkor merült fel először Buttlerban az a gondolat, hogy házasságát érvénytelenítse. Ebben nemcsak felesége új igénye játszott szerepet, hanem az a tény is, hogy a csaknem negyvenéves férfi rádöbbent, gyermek nélkül fog meghalni. A gróf nem volt tisztában a katolikus dogmákkal és kánoni szabályokkal. Azt hitte, házassága felbontásához elegendő az az indok, hogy felesége – bár együttéléseik alatt kétszer is teherbe esett tőle – nem képes élő gyermekkel megajándékozni őt.Buttlerné – bár 1809-ben és 1812-ben is sikerült megemeltetnie a tartásdíjat – 1817-ben újra zaklatta férjét az életközösség helyreállításáért vagy nagyobb tartásdíj fizetéséért. A grófné egyre pénzéhesebb lett. Ennek nemcsak költekező életmódja volt az oka, hanem az általános gazdasági és pénzviszonyok is.

A Habsburg Birodalom a két évtizeden át tartó napóleoni háborúk során eladósodott, és papírpénz tömeges kibocsátásával próbált az államháztartás terhein könnyíteni. Az ezüst- és papírpénz értéke közt egyre nyílt a szakadék, és az infláció töredékére csökkentette Buttlerné jövedelmét. A korosodó férfi 1820-ban belátóbban viselkedett, mint korábban, s nagyvonalúbb magánegyezséget ajánlott: évi 3000 ezüstforint tartásdíjat, a grófné adósságaira pedig 30 ezer bécsi forintot ígért. A grófnét – bár eredetileg kevesebbre tartott igényt – elfogta a mohóság, és növelte követelését. Buttler még az életközösség helyreállítását is felajánlotta, a feleség azonban most már elutasította ezt a lehetőséget korábbi tapasztalataira és arra a tényre hivatkozva, hogy a gróf egy férjes asszonnyal folytat viszonyt. Az apostoli szentszék bírója 1821-ben elismerte az 1818-ig fennálló állapotot, s 5000 forint évi tartást állapított meg, amit a gróf el is fogadott.Mivel a gazdasági és pénzviszonyok, ezzel pedig a feleség helyzete is stabilizálódott, a tartásdíjperek lezárultak.

1827-ben azonban Buttler János gróf kérte az egri érseki szentszéket, érvénytelenítse a házasságát. Azt állította, hogy azt erőszak hatására kötötte, s ez valóban semmissé tette volna a köteléket. Elismerte, hogy eleinte szerette Dőry Katalint, s mivel őt mint tapasztalatlan ifjút behálózták, rávették az eljegyzésre is. Amikor aztán a leányt jobban megismerte, érzelmei megváltoztak, és nem akarta feleségül venni. Dőryék azonban becsalták a kastélyukba, és ott először rábeszéléssel próbálták rávenni a házasságra, majd mivel nem engedett, erőszakkal ott tartották és fenyegették. Dőry – azzal az ürügy-gyel, hogy Buttler a leányt meggyalázta – bilincsbe verve akarta őt Egerbe szállítani, ha nem veszi feleségül Katalint. Buttler végül kénytelen volt megesküdni jegyesével.

A gróf már 1813-ban megpróbálta házasságát megsemmisíttetni. Egyrészt el akarta vágni felesége további követelőzéseinek az útját, másrészt szeretett volna újra megházasodni és törvényes utódokat nemzeni. A korosodó grófot nyugtalanította, hogy családja fiágon kihal, s hogy a vagyon a rokonok kezére jut, akikkel Buttler nem volt jóban. Kérelmét azonban 1814-ben elutasították. Fischer érsek emlékezett arra, hogy az elődje le akarta beszélni az ifjút a házasságról, ám ő maga erőltette a frigy engedélyezését. Buttler ekkor visszavonulót fújt. Az 1821-es ítélet után nagy gonddal kezdte meg a házasság megsemmisítésének előkészítését. Tanúkat keresett, és az egyházmegyei levéltárból ismeretsége révén megszerezte házasságának iratait, köztük saját sürgető leveleinek egy részét, bizonyos leveleket pedig eltüntetett a plébániai irattárakból. Buttler azt próbálta bizonyítani, hogy a házasság előtt értesült menyasszonya feslett életéről, ezért visszakérte tőle az eljegyzési iratot. A kényszerítés tényét Dőry erőszakos jellemével igyekezett alátámasztani, végül azt állította, hogy az egyik megjelölt tanú nem is tartózkodott az esküvő idején a helyszínen, mert Dőry korábban elkergette. A grófné ügyvédje viszont tanúkra támaszkodva cáfolta ezeket az állításokat, sőt sikerült vallomást szereznie Buttlerék tanúitól, hogy a gróf hamis vallomásra vette rá őket. Bemutatott olyan iratokat is, amelyek azt bizonyították, hogy Buttler maga sürgette a püspöknél a házasságát.

A szentszék – mint a per tárgyához nem tartozó témát – nem vizsgálta meg a leány előéletét, és a vitatott házassági tanú jelenlétét is bizonyítottnak látta. Így csak azt vizsgálta meg, hogy kényszerítették-e a grófot a házasság megkötésére. A Buttler által felhozott ellentmondó és kifogásolható bizonyítékokat a szentszék nem fogadta el, rögzítette, hogy Buttler nem tud okiratokat felhozni az érvénytelenség bizonyítására. A legfőbb indok a semmisségi kérelem elutasítására az volt, hogy 1792-től 1827-ig a három válóper során Buttler egyszer sem támadta meg a házasság érvényességét. A szentszék ezért a házasságot 1831-ben érvényesnek nyilvánította. Buttler Rómába akart fellebbezni, de az érvényességet kimondó két szentszéki határozat után a kánonjogi szabályok ezt nem tették lehetővé.

A kör bezárul

A végsőkig elkeseredett Buttler ekkor áttért a református hitre. Ez azonban nem oldotta meg a problémáját, mivel a korabeli Magyarországon nem volt polgári házasság, a vegyes házasságok pedig a házasság felbonthatatlanságát valló katolikus egyház bíróságai elé tartoztak. A törvényes utód születését immár nem remélő gróf ekkor kezdett nagyobb adományokat juttatni a közjót szolgáló célokra. Így került sor a tervezett magyar katonai akadémiának megajánlott 126 ezer forintos alapítványra is. Feleségének ugyan fizette az ítélet által megszabott összeget, de nem részesítette egyebekben. Végrendeletében református egyházi és iskolai, valamint egyéb szociális és oktatási célokra hagyta vagyonát. Halála előtt azonban ezt visszavonta, mert úgy látszott, hogy kihalással fenyegetett családjának rokonsága utáni nyomozása végre sikerrel jár. Egy ír eredetű (valójában csak névrokon) bajor grófot talált, akit Magyarországra hívott, megházasított, és ráhagyta vagyona nagy részét. Buttler 1845-ben halt meg. Felesége a birtokok egy részére özvegyi jogon haláláig (1852-ig) haszonélvezetet kapott.

A Buttler kálváriája iránt érzett rokonszenv a liberális reform gondolatának térhódítása idején érthető, hiszen a gróf bőkezűen támogatta a hazafias célokat, ráadásul a Dőry család konzervatív érzelmű volt.A történtek tehát nem vágnak egybe a regény tartalmával. Sokan nehezményezték, hogy az író lejáratja a katolikus egyházat, illetve bizonyos családok jó hírét. Mikszáth ugyan változtatott a neveken: Dőry Gábor grófból István bárót, lányából, Katalinból Máriát, Fáy Bertalanból Istvánt, Pyrker János Lászlóból pedig Pyrker Lászlót csinált, s megváltoztatta a helyszíneket is, kétségtelen, hogy a tájékozatlan olvasó nem érzékelhette a különbségeket.Mi késztette Mikszáthot mégis erre az eljárásra? Az egyik magyarázat éppen az említett olvasói lélektani mechanizmusban rejlik. Az ismert családnevek, a közszájon forgó pletyka felhasználása nem a történeti, hanem a művészi hitelességet akarja sugallni; nem azt, hogy ez az eset épp így történt meg, hanem, hogy úgy is megtörténhetett volna. A családjogi viszonyoknak Buttlerék korából öröklött problémáját Mikszáth idejében a liberális törvényhozás a polgári házasság bevezetésével igyekezett megoldani. A küzdelemben felkorbácsolt és még évekig zajló politikai-ideológiai hullámverés, a konzervatív tiltakozás késztette az írót arra, hogy az Egyház világi szerepének következményeit, az Egyház, a világi hatalom és a társadalmi elit összefonódását regényében bemutassa.