Petőfi Sándor - Apostol

A történet egy városkában kezdődik, egy naygon szegény családban. A szoba alig van berendezve: egy asztal, egy ágy, pár szalmaszék és egy láda. Mécses világít, az anya szoptatja csecsemőjét, az apa az utolsófalat szárazkenyeret is odaadja álmából felébredt, éhes, idősebbik gyermekének. Később az anyát és a gyerekeket elnyomja az álom, az apa is elalszik. Amikor utolsót lobban a mécses lángja, az apa meghal.

A hideg és sötét éjszakában csak egy asszonyt látni. Az asszony meglát egy bérkocsit, beletesz valamit és elsiet. A kocsiban egy úr és egy asszony ült. Meglátták csecsemőt, nagyon dühösek lettek, majd a kocsisra kényszeríteték őt. A kocsis viszont nem vihette magával a gazdához, mert akkor mind a ketten az utcára kerültek volna. Így hát egy bejáratba tette le, ahol még égett a lámpa. A csecsemőre egy részeg talált rá, aki elhatározta, hogy magához veszi és ha megnő, megtanítja még lopni is. A kicsit Szilveszternek nevezte el, mert Szilvezster napján látta meg a küszöbön. Szilvesztert az öreg csavargó somszédasszonya etette tovább, mert ő éppen nemrég vesztette el gyermekét.

A gyermek már 4 évesen lopott, egy nap azonban elfogták az öreg csavargót és kivégezték. A szomszédasszony pedig elkergette Szilvesztert, mert egyedül nem tudta eltartani őt. Szilveszter az utcára került és elősször egy koldusasszonnyl találkozott. Töle tanult meg koldulni. Az asszony éheztette őt, mert úgy gondolta, hogy egy kövér gyereket nem szán meg senki. Szilveszternek csupán egy öröme volt a rosszindulatú koldusnál, mégpedig a kutyája. Tňtzént egyszer, hogy egy jómódú úr nagyon megsajnálta és magával vitte a bany tiltása ellenére. Szilvester élete kicsivel jobbra fordult.

A háznál az úr fiának szolgája lett, Az úr fia azonban sokszor bántotta őt, így hősünk itt is sokat szenvedett. Az úrfi tanára észrevette, hogy Szilveszter nagyon tehetséges. Amikor az ifjú úrfi nem tudott valamit, Szilveszterrel mondatta el a leckét. Az úrfi ezt megaláztatásnak vette. Utána ezért nem egyszer meg is verte szegényt. 16 évesen Szilveszternek a végsőkig elege lett a verésből. Megszökött. A város végén utolérte az úrfi nevelője és egy egész évi jövedelmét ajándékozta neki. A tanár megígértette vele, hogy sorban elvégzi az iskolákat. Szilveszter hálából meg akarta csókolni a tanár kezét. A tanár ezt nem engedtte, helyette megölelte őt. Szilveszter életében ez volt az első alkalom, hogy érezte, valaki igazán szereti őt. Ahogy tovább járt az útján, szerencsétlen, elesett emberekkel találkozott. Ekkor döbbent rá, hogy az ő sorsa nem is a legrosszabb. El is felejtette gondjait. Betartotta szavát, sokat tanult és jogász lett. Egy faluban talált jegyzői állást. A földesurat, a papot kivéve mindenki szerette őt. Szilveszter is szeretett ott élni. Történt egyszer, hogy egy nap összeismerkedett a kastélyban lakó kisasszonnyal és nagyon a elbeszélgettek. A lány tisztelte Szilvesztert.

Egy alkalommal Szilveszter elmesélte neki a borzalmakat, a szenvedést, melyeket gyermekként élt át. Barátságukból szerelem szövődik. A helyi pap azonban megkeserítette életüket : hősünk ellen prédikált. A nép pedig hitt a papnak, és mint istenellenest kergették el a faluból. Szilveszternek még sikerült elbúcsúznia a lánytól, aki hűsége jeléül egy gyűrűt adott neki. A fiú örült, hogy van kire számítania, közben alig tudta elhinni, hogy mindez megtörtént vele.

Amikor a fövárosba ért, egy padlásszobát bérelt ki. A lány nem sokkal később utána ment, családot alapítottak, újra boldogok voltak. Két gyermekük született, anyagilag egyre rosszabbul álltak. Szilveszter a kenyérrevalót megpróbálta könyvírással megkeresni. A cenzura azonban ennek nyomtatását nem engedélyezte, a család éhezett. A szülőknek meghalt a kisbabájuk. Nem volt pénzük, ezért Szilveszter eladta a gyűrűt. Így tudták eltemetni kisgyermeküket. A családfő egy nap titkos nyomdára lelt, ott nyomtatták ki műveit. Ezekben a nép jogairól ír, elítéli a papokat és a királyt is. A nép eleinte lelkesedett, de utánna kénytelenek voltak elfogni Szilvesztert. A hatalom lázítónak nevezte őt. Elhurcolták, azt sem engedték meg neki, hogy elbúcsúzzon családjától.

A férfi érezte, hogy soha többé nem látja feleségét és kisfiát. Egy sötét helyen ébredt, bilinccsel a kezén. Családjára gondolt, lehajtotta fejét és sírt. Megjelent előtte felesége képe és egyre csak azt mondogatta, hogy mindennek vége. Felesége meghalt, ezért ő Istent elátkozta. 10 év telt el a sötétségben, azóta már nem átkozta az Istent, nem érzett gyűlöletet, sem bánatot. Csak akkor sírt, amikor szerettei jutottak az eszébe. A 10 év eltelte nagyon meggyötörte őt. Abban reménykedett, hogy fia életben van, és hogy nem rossz ember. Történt, hogy egy nap ablakára madár szállt és énekelni kezdett. Szilveszter úgy érezte, talán ez a madárka szabadsága hírnöke és talán a világ szabadságáé is. A hosszú évek után szabad lett. Rögtön megkereste a padlásszobát. Egy öregasszonytól tudta meg, hogy felesége akkor halt meg, amikor megtudta, hogy nem látja többé a férjét. Fiukról a nénike nem tudott semmit. Szilveszter bejárta a temetőt, de nem találta meg felesége sírját. Látta, hogy a nemzet és a haza nem szabad. Ekkor határozta el magát.

Ünnepély volt a városban, az utcákon rengeteg nép s mind a királyt éltette:,,Éljen a király!“ Egy hang azonban kiemelkedett a többi közül, így kiáltott: ,,Haljon a király!“- s elsült egy fegyver is. Mindezt Szilveszter tette. A király nem halt meg, csak megsebesült. Szörnyű böntetést szabott Szilveszterre. Másnap a nép szeme láttára kivégeztette őt. Az emberek örömmel nézték végig halálát, ismét azt kiáltották ,,Éljen a király“.