maguk ássák meg sírjukat, s egymás után beléje ugranak. Csak Éva nem zuhan a pusztulásba, o felemelkedik. A szerelem, a költészet és az ifjúság szépsége diadalmaskodott a londoni vásár zurzavara s a halál törvénye felett. Ádám a szín végén - reménykedve - egy olyan világba vágyik, melyben a "tudomány eszmél" s hol az "értelem virraszt". Bizakodással folytatja történelmi útját. XII. Falanszter: Ez a szín - az író jelenéhez viszonyítva - már a jövobe mutat. Ettol kezdve új kérdés lép a nagy eszmék helyébe: a determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat kérdése. Ádám kezdetben itt is lelkesedik.

Ez az eszme a "megélhetés", az élet megmentése a földön. A tudomány célszerusége uralkodik a falanszterben. Ez a célszeruség azonban gátat szab az egyéniségnek, elpusztít minden szépséget és jóságot. Eltunt a család, tiltják az érzelmeket, a szerelem pedig a "múlt kísértete". Az embereknek nincs nevük, számokkal jelölik oket. Foglalkozásukat koponyaalkatuk (frenológia) alapján döntik el. Igaz, megvalósult az "egyenloség" és a "testvériség": egyenruhát hordanak az emberek, senki sem éhezik és nem szenved anyagi hiányt. Nincsenek társadalmi különbségek, nincs eroszakszervezet, katonaság, s a fegyverek ismeretlenek. Mégis boldogtalan, sot embertelen világ ez: mindenkinek rossz. Ám mindezt a megmaradás kényszere hozta létre, a természeti végzettel való szembeszegülés parancsa. Ádám újra csalódott a tudomány rideg racionalista rendjében. El akar szakadni a földtol, annyi veresége színhelyétol. XIII. Az ur: Ádám Lucifer segítségével az urbe repül. Egyre magasabbra emelkedik, a természeti végzet elol menekül. Elvágyódik a föld körébol, de vissza is sírja azt, fáj tole elszakadnia.

Tovább száguld fölfelé, majd egy hirtelen sikoltással megmerevedik. Lucifer úgy gondolja, megdöntötte az Úr világát, megsemmisítette az embert. Ádám a Föld szellemének hívó szavára újraéled. Lucifer mind hatásosabb érvei ellenére is visszavágyódik a földre, s a küzdelmet választja annyi kiábrándító veresége dacára is. Az ur-jelenet a Tragédia több fontos kérdésére ad "választ"- a maga módján. Ádám a küzdelmet az élet s az ember lényegének tartja, a tétlen semmittevést, a közönyös belenyugvást pedig a legnagyobb bunnek. Ádám hite, idealizmusa nem törik meg: bármilyen hitvány is eszméje, mégis lelkesítette, "elore vitte az embernemet". Ez is a Tragédia egyik lényeges üzenete. XIV. Eszkimó-világ: Az ember nem tudta legyozni a természeti végzetet, a tudomány nem menthette meg a földi életet. Az Egyenlíto táján valaha virult az élet, most már csak tengodik a lét: az ember állattá silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult. Ádámot Istennek hiszik, hozzá könyörögnek élelemért.

Ádám riadtan tekint szét, itt már nem születhetnek új eszmék. Vége az életnek, ez az emberi történelem legutolsó, szégyenletes felvonása. Lucifer érvei meggyozoek: az ember tehetetlen, sorsát nem irányíthatja. Miután Ádám undorodva bontakozik ki Éva karjaiból, véget ér az álom. XV. A Paradicsomon kívül: Az álmából felébredt Ádám és Lucifer vitája folytatódik az utolsó színben is. Ádám a szabad akaratra hivatkozik: csak tole függ. hogy életét másképpen irányítsa. Lucifer ellenérvei lefegyverzoek: az egyén ugyan szabad, de az egész táj determinált, meghatározott törvények eszköze. Ádám végso kétségbeesésében öngyilkos akar lenni: o az elso ember a világon, s ha meghal, megakadályozza a jövot. Nem él már benne törhetetlen hite, hiszen ezt az eszkimó-szín kiábrándító világa teljesen érvénytelenítette. A kétségbeesés szirtfokáról most Éva anyasága szólítja vissza az életbe. Ádám áldozata most már hiábavaló volna, halálával sem tudná megsemmisíteni az életet. Megadja magát, s belátja, hogy a riasztó kétségek ellenére is vállalnia kell a küzdelmet. Újra kezd reménykedni, kínzó kételyeire az Úrtól várja a választ: "Megy-é elobbre majdan fajzatom?".

Van-e cél a világtörténelemben, létezik-e folytonos emberi elobbre jutás, haladás, vagy bizonyos pont után hanyatlás következik. Ezek Ádám legfájóbb gondjai. Gyötro kérdéseire nem kap egyértelmu választ. Az Úr csak azzal nyugtatja, hogy küzdelmeiben végig mellette áll majd, s mellette áll majd Éva is, aki ma szerelem, a költészet s az ifjúság vigasztaló volta fogja segíteni. A világ rendjében helye van Lucifernek is. O az éleszto ero, kijózanító szerepe "szép és nemesnek új csírája lesz". Az Úr válasza a Tragédia végszava: "Mondottan ember: küzdj és bízva bízzál!". Madách tragikusnak látja a történeti színek tanulságát, a mu befejezése mégsem tragikus színezetu. Ez a befejezés azonban szervesen következik a cselekmény egészébol, hiszen Ádám minden kudarca után újra kezdi harcát. A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek, a kudarcból fölemelkedo hosiessége nemcsak Madách korában volt mozgósító ereju, hanem minden kor számára érvényes tanulság.