ban esett el, így Kreón került a trónra. Õ uralkodik, mindene a hazája, ellenséget nem tûr. Elrendelte,hogy Polü-
neikészt nem szabad eltemetni büntetésképp, mert elítélte viselkedését. Ugyanis úgy jött haza, hogy közben szám-
ûzetésben volt, ráadásul így hozott hadat. Kreón még õröket is rendelt a holttest mellé.
Egy idõ után bátortalan õr jön Kreónhoz azzal, hogy Polüneikészt valaki tisztességesen temette el. Kreón nem hiszi, hogy istenek mûve lett volna, férfiakra gyanakszik. Parancsba adja az õrnek, hogy a tettest hozzák az ő színe elé, mert különben az életükkel fizethetnek.

Az őr Kreón elé vezeti Antigonét és elmondja hogy fogták tetten. Mikor Antigonét kérdezi, ő nem tagadja tettét, halálfélelme nincs, kész bármire. Kreón hivatja Iszménét is, hogy megtudja, ő is részt vett-e a temetésben. Iszméné Antigoné mellé áll, s vele együtt akar meghalni, ám Antigoné nagyon tiltakozik ez ellen. Kreón végül úgy dönt, hogy Antigonénak meg kell halnia, s szól a szolgákhoz. Nemsokára megérkezik Haimósz, Kreón fia, ő Antigoné vőlegénye. Később mindenképp Antigonét szeretné kimenteni a halál alól. Haimósz vitába száll Kreónnal, s miután célját nem érte el, indulatosan távozik. Ezután Antigonét elővezetik a palotából, ekkor a halálra és szüleire gondol.

Kreón parancsára Antigonét földi sírjához vezetik. Közben egy vak jós jön-Teresziasz, akit egy gyermek vezet a király elé. Ő is megpróbálja Kreónt lebeszélni arról, hogy élve temetesse el azt, ki ellene nem is vétkezett. A jós sikerrel jár, mert miután a gyermekkel távozik, Kreón belátja, hogy mégis csak jobb lenne Teresziászra hallgatnia.

Tudván azt, hogy eddig még az összes jóslata bevált és átgondolva Teiresziász szavait úgy dönt, Antigoné után megy, hogy még idejében megmentsék őt. Eközben hírnök keresi fel a palotát azzal, hogy Haimósz végzett önmagával. Ezt pont anyja, Eüridiké hallja meg, mert a hírnök neki mondja el úgy, ahogy az történt. Haimósz ugyanis Antigoné után ment s miután látta, hogy mennyasszonya nyaka körül hurok feszült, maga ellen fordította kardját, és mellkasába döfte. Mielőtt ez történt, már Kreón is odaért, és annak ellenére hoigy apja mint istennek könyörgött fiának, ő ellene fordul. Eurüdiké hallván a hírt visszavonul a palotába.

Nemsokára Kreón is megérkezik halott fiával a karján. Újabb hírnök lép ki a palotából, azzal a hírrel, miszerint Eurüdiké is öngyilkos lett. Kreón belátja súlyos hibáit, bűneit és végül elviteti magát.


A római irodalom

Róma történelme i.e. 753-ban kezdödik, amikor megalakították a várost. Az Appenini félszigetet már korábban is lakták, Róma volt az, amely kis településböl hatalmas fövárossá nötte ki magát. A római müvészetet az indítota el, hogy a rómaiak rácsodálkoztak a görög mintára. Sok esetben a rómaiak utánozták a görögöket. i.e. az 1,században a római müvelt ifjúság felfedezte az alexandriai költészetet. Ennek jellemzöje, hogy figyelmét a magánéletre fordította. Legjelentösebb költöi:
Catullus

Írt dalokat, elégikus hangulatú verseket és szerelmes verseket Leszbiához. Leszbia – költöi név, jelentése leszboszi asszony, viselöje kikapós, férjes asszony.

Vergilius
Elsö jelentös müve az Eklogák – összegyüjtött versek, melyek 10 pásztorkölteményt is tartalmaznak. Fö müve az Aneis – eposz, melynek föhöse Aneas.

Horatius
Lírája sokszínü, melyböl egyetlen téma, a szerelem hiányzik. Leggyakoribb témái az öregedés, elmúlás, haláltól való félelem. Töle származik az a mondás, hogy: „Carge diem” – éld a napot. Fö müve az Ars poetica.

Ovidius
Ahhoz a fiatal nemzedékhez tartozott, akiket már nem érdekelt a politika. Róma hanyatlását jósolta, ezért számüzték. Fö müve az Átváltozások.

Pheadrus
Állatmeséket írt.