(1759-1831)
A magyar irodalom legnagyobb szervezője. Érsemjén született. A sárospataki kollégiumban tanult, és a kassai tankerület felügyelője lett. Egy új folyóiratot indított 1790-ben az Orpheust. A Martinovics féle összeesküvéssel lévő kapcsolata miatt halálra ítélik, de kegyelmet kap, és 6, 5 év után szabadul. A börtönélet napjairól, a fogság körülményeiről a Fogságom naplója c. művében ír. Szabadulása után Széphalmon telepedett le, és innen irányította az ország irodalmi életét. Kazinczy nevét elsősorban a nyelvújítás őrizte meg. A magyar nyelv szókincsében sok volt a hiányosság, új szavakra volt szükség ahhoz, hogy a magyar nyelvet minden területen használni tudják. A nyelvújítás 1811-ben indult, amikor megjelenik Kazinczy epigrammagyűjteménye a Tövisek és virágok. Az Írói érdem arról szól, hogy az embert már a beszédéről meg lehet ismerni. A nyelvrontók: a nyelvújításnak voltak támogatói (neológusok), és ellenzői (ortológusok). Köztük harc tört ki. A harc a Tövisek és virágok c. művel indult el. Erre az ortológusok írtak egy gúnyiratot a Mondolatot, ebben Kazinczy stílusát parodizálták ki. Ezért Kazinczy a Felelet a mondolatra c. műben válaszol az ortológusoknak. A harcot Kazinczy fejezte be a Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél c. művével. Ebben Kazinczy elismerte, hogy szükség van ortológusokra, és neológusokra is. A nyelvújítók 10 000 szóval újították a magyar nyelvet.
Csokonai Vitéz Mihály
(1773-1805)
A felvilágosodás legnagyobb költője. Debrecenben született. Édesapja Csokonai Vitéz József borbély mester. Édes anyja Diószegi Sára. Apja korán meghal, és szűkös viszonyok között végezte el iskoláit. A nagy hírű debreceni kollégiumban végezte tanulmányit. Itt önképző kört szervez, és mint szabad gondolkodónak távoznia kellett a kollégiumból. (Azért kellett távoznia, mert elment a Martinovicsék kivégzésére.) Ezután Sárospatakon tanul rövid ideig jogot, de nem fejezi be, majd elindul, hogy mecénást (támogatót) keressen művei kiadatására. Jár Pesten, Pozsonyban, Komáromban, de próbálkozásai sikertelenek. Pozsonyban megjelenteti a Diétai Magyar Múzsa c. lapot. Ez egy hetilap volt, melynek 11 száma jelent csak meg. Komáromban ismerkedik meg Vajda Juliannával, melyet verseiben Lillának nevez. Ő egy kereskedő leánya. Csokonai megkéri a kezét, a lány igent mond. A szülők feltételt szabnak. Csokonainak állást kell szerezni. Míg Csokonai állás után jár, Lilla férjhez megy egy kereskedőhöz. Végül Csurgón talál tanítói állást. Egy évig tanított Csurgón, majd visszatér Debrecenbe, de reményei nem teljesülnek be, nem kap állást, műveit nem adják ki. Egy tüdőgyulladás következtében 1805. januárjában hal meg. Betegségéről szól a Tüdőgyulladásomról c. vers.
Csokonai Vitéz Mihály felvilágosult költő volt, ezt tanúsítja Az estve c. műve is. A vers alapja egy régen megírt tájleíró vers volt. Ezt a verset később egészítette ki felvilágosult gondolatokkal, és így született meg Az estve c. vers. Természeti képpel indul a vers, az esti tájat rajzolja meg a költő. Melankólikus hangulat jelenik meg. Ábrázolja a naplementét, mintha aludni mennének a madarak. A második rész felvilágosult része a versnek, melyben a korabeli Magyarország bírálja. Bírálja a magántulajdon megjelenését, mert az egyenlőtlenséghez vezetett. Rámutat a gazdagok, és az egyszerű szegény emberek közötti különbségekre. A záró részben a költő visszatér a természethez, hogy a természet mindenkié. Több népies verset írt a költő, ilyen a Jövendölés az első oskoláról Somogyban. Hiányolja a tanulás lehetőségét. A sok ember mind csak egyszerű ember lesz. A vers végén bizakodik a jobb jövőben.
Szegény Zsuzsi, a táborozás közben – népdalszerű vers. Zsuzsi egy parasztlány, akinek szerelmét Jancsit elhívják katonának a törökök ellen. Zsuzsi ezért nagyon szomorú.
Csokonai szerelmi lírája
Már Debrecenben több szerelmes verset írt, s ezekben később változtatta át a neveket Lillára. Legismertebb szerelmes versei:
Tartózkodó kérelem – ez a vers Csokonai legzeneibb költeménye. A vers központi motívuma a tűz. Már a vers elején a szerelmi tüzet ábrázolja, és a szerelmi tűz okozta sebet csak egy kislány gyógyíthatja meg.
A boldogság – a költemény 2 részre osztható. Az első rész leírást tartalmaz, a Lillával eltöltött boldog időt írja le. Pillanatnyi boldogságot ragad meg a költemény. A második rész 2 kérdést fogalmaz meg, és ezek nyomatékossá teszik a boldogság képét.
A reményhez – központi motívuma a reménytelenség és a csalódottság. Búcsúzik benne a reménytől, Lillától. A boldogságot érzékelteti, amely átcsap a szomorúságra, melyet a téllel akar kifejezni.
A tihanyi ekkóhoz – a költemény műfaja elégia. Lilla után írta a verset. A vers elején megszólítja a vízhangot, a vízhangnak panaszkodik, mondja el a bánatát. A költő csalódott, és a barátai is ellene fordultak, ezért magányos. A költő egyedül szeretne lenni a természetben. A végén megjelenik a remény, hogy az utókor elismeri nagyságát.
