Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol untalan. -
Sima száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Bíztatóm valál,
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd,
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd,
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt,
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a füge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még,
Lilla szívét kértem,
S megadá az ég.

Csokonai drámái
Csokonait már Debrecenben foglalkoztatta a színjátszás. Első drámáját is még itt írta. Később drámáit diákjaival adatta elő. Híres drámája a Méla Tempefői. Több életrajzi vonást is tartalmaz. Főhőse Tempefői, aki egy költő, aki verseit kiadatja egy nyomdásszal, de nem tudja kifizetni. Hiába kér segítséget a nemesi uraktól, nem kap támogatást. Végül őrizetbe veszik Tempefőit. Csokonai a korabeli Magyarországot bírálja, és csalódott az miatt, hogy Magyarországon nem vásárolnak könyveket.
Népi drámái: Cultúra vagy Pufók, Özvegy Karnyóné.
Csokonai legismertebb vígeposza a Dorottya. Ebben bírálja a nemesség üres életmódját. Az eposz története Somogyban játszódik farsangkor. Minden évben bált rendeznek, és az jó alkalom arra, hogy a nők férjet találjanak maguknak. Dorottya már 65 éves, de a várva várt farsang sem hoz eredményt neki. Ezért bosszút fogad. Harcba szólítja a lányokat a somogyi ifjak ellen. Opor az ifjak vezére házassági ajánlatot tesz, Azt a kisasszonyt veszi feleségül, aki őt először megcsókolja. Dorottya kezét-lábát töri igyekezetében, végül Vénusz istennő avatkozik be az eseményekbe. Megfiatalítja Dorottyát, és Opor elveszi feleségül Dorottyát.