A magyar felvilágosodás
(1772-1825)
A 18. században Magyarország gyarmati sorban sínylődött. Mária Terézia, és később II. József a felvilágosodás hatására több reformot léptetett életbe. II. József reform törekvéseivel a magyar nemesség nem értett egyet. Ezért nem koronáztatta meg magát, és nem hívta össze az országgyűlést sem. A reformokat óhajtó nemesség szervezkedésbe kezdett. Megalapítják a Szabadság és Egyenlőség társaságot. Ebbe a társaságba tömörültek a magyar jakobinusok, a magyar felvilágosodás harcosai. A társaság élén Martinovics Ignác állt. 1794-ben létre jött a Martinovics féle összeesküvés, melynek célja a nemzeti függetlenség kivívása, és a polgári átalakulás megvalósítása volt. Az összeesküvést leleplezik, a vezetőket kivégezték, és további 12 halálos ítéletet börtönbüntetésre változtattak. A magyar felvilágosodás kezdetét 1772-től számítjuk, Bessenyei fellépésétől. Magyarországon fellendült az irodalmi élet. Megjelennek az első magyar folyóiratok. Ezek a Magyar Hírmondó (1780), Magyar Kurir (1786), Magyar Museum (1788). A művészetek közül az építészetnek volt jelentős szerepe. Legszebb emlékei a Nemzeti Múzeum, esztergomi bazilika, Prímás Palota Pozsonyban.
Bessenyei György
(1747-1811)
A magyar felvilágosodás elindítója. Bercelen született. Fiatalon Bécsbe kerül, ahol a Mária Terézia által szervezett magyar testőrség tagja lesz. Itt döbben rá nemzete elmaradottságára. Sürgeti egy magyar tudós társaság létrehozását, felveti a nyelvújítás kérdését, és szorgalmazza a magyar nyelv szavait összegyűjtő nagyszótár összeállítását. Az Ágis tragédiája (1772) c. műve az első magyar felvilágosult mű. Tudja, hogy a magyarság nemzetté válásának feltétele a magyar nyelv uralomra jutása. A magyar nyelv fejlesztéséről szól a Magyarság c. röpirata.
Bessenyei szembe száll azokkal, akik azt állítják, hogy nem lehet magyar nyelven jól írni. Felismeri, hogy olyan magyar nyelvre van szükség, amit az élet minden területén, főleg a tudományokban is használni lehet, mert: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”
A költeményei közül a legismertebb A Tiszának reggeli gyönyörűsége. Leírja benne a természet ébredését, a hajnalt. Milyen a természet ilyenkor.
Batsányi János
(1763-1845)
A magyar politikai líra megteremtője. Tapolcán született, jogot végzett, és Kassán helyezkedett el mint ügyvéd. Itt indítják be Kazinczyval az első magyar folyóiratot, a Magyar Múzeumot. Lelkesedik a francia forradalomért, és forradalmi nézetei miatt letartóztatták. Szabadulása után Bécsben élt. A francia forradalom hatása alatt írta A franciaországi változásokra c. művét. Ez az első magyar forradalmi vers. A vers egyetlen körmondatból áll. Megszólítással kezdődik a vers. Megszólítja benne a leigázottakat és az elnyomottakat, majd megszólítja a zsarnokokat, végül felszólítja őket, hogy legyen példa előttük a párizsi forradalom. A vers utolsó sora szállóigévé vált: „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek.”
A másik híres verse A látó. Forradalmi világnézetét foglalta benne össze. A verset keretbe foglalja a jobb jövőbe vetett hit. Ezt látja a látó, a látó maga a költő. A versben nagyon örül a forradalomnak, de nem nevezi meg az eseményt, amelytől a változásokat várja, de a leírás alapján a forradalomra lehet következtetni. Megtalálhatók a francia forradalom jelszavai: ész érdem, igazság, egyenlőség a versben.
Berzsenyi Dániel
(1776-1836)
Ő a magyar klasszicizmus egyik legnagyobb alakja, és gyakran használta az időmértékes verselést. Egy ideig verseit a fiókban rejtegeti, majd elküldi Kazinczynak bírálatra. Verseiben a magányt dicsőíti. Legsajátosabb műfaja az óda. Legismertebb ódája az Osztályrészem. A versben a költő elégedettségét fejezi ki. Fontos szerepet játszik a költő életében a költészet, ennek ad hangot a versben.
Elégiái fájdalmasak, legismertebb verse A közelítő tél. A költő az ősz végi semmiséget írja le, majd megjelenik benne a tavasz és a nyár, amely a fiatalságot szimbolizálja. A szerelem és fiatalság elmúlását a vers végén találjuk meg.
Kazinczy Ferenc
(1759-1831)
A magyar irodalom legnagyobb szervezője. Érsemjén született. A sárospataki kollégiumban tanult, és a kassai tankerület felügyelője lett. Egy új folyóiratot indított 1790-ben az Orpheust. A Martinovics féle összeesküvéssel lévő kapcsolata miatt halálra ítélik, de kegyelmet kap, és 6, 5 év után szabadul. A börtönélet napjairól, a fogság körülményeiről a Fogságom naplója c. művében ír. Szabadulása után Széphalmon telepedett le, és innen irányította az ország irodalmi életét. Kazinczy nevét elsősorban a nyelvújítás őrizte meg. A magyar nyelv szókincsében sok volt a hiányosság, új szavakra volt szükség ahhoz, hogy a magyar nyelvet minden területen használni tudják. A nyelvújítás 1811-ben indult, amikor megjelenik Kazinczy epigrammagyűjteménye a Tövisek és virágok. Az Írói érdem arról szól, hogy az embert már a beszédéről meg lehet ismerni. A nyelvrontók: a nyelvújításnak voltak támogatói (neológusok), és ellenzői (ortológusok). Köztük harc tört ki. A harc a Tövisek és virágok c. művel indult el. Erre az ortológusok írtak egy gúnyiratot a Mondolatot, ebben Kazinczy stílusát parodizálták ki. Ezért Kazinczy a Felelet a mondolatra c. műben válaszol az ortológusoknak. A harcot Kazinczy fejezte be a Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél c. művével. Ebben Kazinczy elismerte, hogy szükség van ortológusokra, és neológusokra is. A nyelvújítók 10 000 szóval újították a magyar nyelvet.
Csokonai Vitéz Mihály
(1773-1805)
A felvilágosodás legnagyobb költője. Debrecenben született. Édesapja Csokonai Vitéz József borbély mester. Édes anyja Diószegi Sára. Apja korán meghal, és szűkös viszonyok között végezte el iskoláit. A nagy hírű debreceni kollégiumban végezte tanulmányit. Itt önképző kört szervez, és mint szabad gondolkodónak távoznia kellett a kollégiumból. (Azért kellett távoznia, mert elment a Martinovicsék kivégzésére.) Ezután Sárospatakon tanul rövid ideig jogot, de nem fejezi be, majd elindul, hogy mecénást (támogatót) keressen művei kiadatására. Jár Pesten, Pozsonyban, Komáromban, de próbálkozásai sikertelenek. Pozsonyban megjelenteti a Diétai Magyar Múzsa c. lapot. Ez egy hetilap volt, melynek 11 száma jelent csak meg. Komáromban ismerkedik meg Vajda Juliannával, melyet verseiben Lillának nevez. Ő egy kereskedő leánya. Csokonai megkéri a kezét, a lány igent mond. A szülők feltételt szabnak. Csokonainak állást kell szerezni. Míg Csokonai állás után jár, Lilla férjhez megy egy kereskedőhöz. Végül Csurgón talál tanítói állást. Egy évig tanított Csurgón, majd visszatér Debrecenbe, de reményei nem teljesülnek be, nem kap állást, műveit nem adják ki. Egy tüdőgyulladás következtében 1805. januárjában hal meg. Betegségéről szól a Tüdőgyulladásomról c. vers.
Csokonai Vitéz Mihály felvilágosult költő volt, ezt tanúsítja Az estve c. műve is. A vers alapja egy régen megírt tájleíró vers volt. Ezt a verset később egészítette ki felvilágosult gondolatokkal, és így született meg Az estve c. vers. Természeti képpel indul a vers, az esti tájat rajzolja meg a költő. Melankólikus hangulat jelenik meg. Ábrázolja a naplementét, mintha aludni mennének a madarak. A második rész felvilágosult része a versnek, melyben a korabeli Magyarország bírálja. Bírálja a magántulajdon megjelenését, mert az egyenlőtlenséghez vezetett. Rámutat a gazdagok, és az egyszerű szegény emberek közötti különbségekre. A záró részben a költő visszatér a természethez, hogy a természet mindenkié. Több népies verset írt a költő, ilyen a Jövendölés az első oskoláról Somogyban. Hiányolja a tanulás lehetőségét. A sok ember mind csak egyszerű ember lesz. A vers végén bizakodik a jobb jövőben.
Szegény Zsuzsi, a táborozás közben – népdalszerű vers. Zsuzsi egy parasztlány, akinek szerelmét Jancsit elhívják katonának a törökök ellen. Zsuzsi ezért nagyon szomorú.
Csokonai szerelmi lírája
Már Debrecenben több szerelmes verset írt, s ezekben később változtatta át a neveket Lillára. Legismertebb szerelmes versei:
Tartózkodó kérelem – ez a vers Csokonai legzeneibb költeménye. A vers központi motívuma a tűz. Már a vers elején a szerelmi tüzet ábrázolja, és a szerelmi tűz okozta sebet csak egy kislány gyógyíthatja meg.
A boldogság – a költemény 2 részre osztható. Az első rész leírást tartalmaz, a Lillával eltöltött boldog időt írja le. Pillanatnyi boldogságot ragad meg a költemény. A második rész 2 kérdést fogalmaz meg, és ezek nyomatékossá teszik a boldogság képét.
A reményhez – központi motívuma a reménytelenség és a csalódottság. Búcsúzik benne a reménytől, Lillától. A boldogságot érzékelteti, amely átcsap a szomorúságra, melyet a téllel akar kifejezni.
A tihanyi ekkóhoz – a költemény műfaja elégia. Lilla után írta a verset. A vers elején megszólítja a vízhangot, a vízhangnak panaszkodik, mondja el a bánatát. A költő csalódott, és a barátai is ellene fordultak, ezért magányos. A költő egyedül szeretne lenni a természetben. A végén megjelenik a remény, hogy az utókor elismeri nagyságát.
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol untalan. -
Sima száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Bíztatóm valál,
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd,
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd,
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt,
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a füge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még,
Lilla szívét kértem,
S megadá az ég.
Csokonai drámái
Csokonait már Debrecenben foglalkoztatta a színjátszás. Első drámáját is még itt írta. Később drámáit diákjaival adatta elő. Híres drámája a Méla Tempefői. Több életrajzi vonást is tartalmaz. Főhőse Tempefői, aki egy költő, aki verseit kiadatja egy nyomdásszal, de nem tudja kifizetni. Hiába kér segítséget a nemesi uraktól, nem kap támogatást. Végül őrizetbe veszik Tempefőit. Csokonai a korabeli Magyarországot bírálja, és csalódott az miatt, hogy Magyarországon nem vásárolnak könyveket.
Népi drámái: Cultúra vagy Pufók, Özvegy Karnyóné.
Csokonai legismertebb vígeposza a Dorottya. Ebben bírálja a nemesség üres életmódját. Az eposz története Somogyban játszódik farsangkor. Minden évben bált rendeznek, és az jó alkalom arra, hogy a nők férjet találjanak maguknak. Dorottya már 65 éves, de a várva várt farsang sem hoz eredményt neki. Ezért bosszút fogad. Harcba szólítja a lányokat a somogyi ifjak ellen. Opor az ifjak vezére házassági ajánlatot tesz, Azt a kisasszonyt veszi feleségül, aki őt először megcsókolja. Dorottya kezét-lábát töri igyekezetében, végül Vénusz istennő avatkozik be az eseményekbe. Megfiatalítja Dorottyát, és Opor elveszi feleségül Dorottyát.
