A tragédia tárgya a Théba ellen viselt háború valamint Eteoklész és Polüneikész párviadala. A két fivér halála után Kreón (Théba új uralkodója) illő végtisztességgel temetteti el Eteoklészt. Polüneikész tetemét azonban, mivel háborúval támadt Théba ellen, nem engedi elföldelni, s a tilalom megszegőjét halállal fenyegeti. Antigoné vékony földréteggel takarja be, vagyis szimbolikus temetési szertartást végez el, ami görög felfogás szerint elég ahhoz, hogy az elhunyt lelkének nyugalmat adjon. Kreónnak azonnal hírül hozták, hogy parancsát megszegték, bevezetik Antigonét, akit akkor fogtak el, amikor a tetemnél újra megjelent. Antigoné bátran védelmezte tetteinek helyességét rámutatott a vérrokonságból folyó kötelességére és az isteni törvények megmásíthatatlanságára!

Haimón, Kreón fia és Antigoné vőlegénye hasztalanul figyelmezteti apját, hogy a Thébai nép erkölcsileg Antigonéval érez együtt. Kreón kőkriptába való befalazásra ítéli a lányt. Ezután hirtelen változás áll be Teiresziász a vak jós rettenetes csapásokat jósol a királynak, mert az istenek haragra gerjedtek viselkedése miatt. Erre Kreón parancsot ad Polüneikész eltemetésére, majd Antigoné kiszabadítására. De intézkedése már elkésett Antigoné a sírboltban felakasztotta magát, Haimón pedig apja szeme láttára lett öngyilkos. Mikor pedig a fájdalomtól porbasújtott Kreón fia holttestével visszatér újabb szerencsétlenség, történik, mivel felesége, fia holttestét látván szintén öngyilkos lesz. A tragédia azzal a rövid elmélkedéssel zárja le, hogy az istenek az istentelenséget mindig megtorolják.

Antigoné:
Az isteni törvény, a rend helyreállításáért küzd. Tragikus hős, aki mindent kockára tesz az igazságért. Halála megrendítő, de felemelő is. Szembeszegül a zsarnoksággal, az emberi gonoszsággal. Isteni törvényeknek engedelmeskedik, ragaszkodik a hagyományokhoz. A tisztesség, becsület, emberség, testvéri szeretet példaképévé válik.

Kreón:
A zsarnok, aki szembeszáll az isteni törvénnyel. Tekintélyre ékes, hiú, gőgös, túlzottan magabiztos. Később rádöbben tettének súlyára, megretten.
Kreón az emberi törvényeket képviselte, Antigoné pedig az isteni törvényeket!
A mű értékrendje: Kreón későn ismeri fel, hogy az istenek törvényét nem lehet áthágni. Az isteni világrendet egyedül Antigoné képviseli következetesen, tragédiája, hogy éppen ezért pusztul el. Az isteni világrend érvényesül: mégpedig egyetlen képviselőjének halála árán, mert bár Kreónon kívül mindenki érzi, hogy Antigonénak van igaza, Haimónon kívül senki sem áll igazán mellé, mert így diktálja a „józan ész” és az érdek. Az embereknek vannak ugyan erkölcsi elveik, de ezek szerint csak kevesen élnek.

A dráma belső szerkezete:

Bevezetés (expozíció) - A darab kiinduló kérdése: El kell-e temetni a halottat vagy sem? Megismerhetjük a szereplőket, a szituáció felvázolását!
Bonyodalom - Antigoné és Kreón konfliktusa!
Tetőpont (krízis) - Antigonét a sírboltba befalaztatja!
Hanyatlás (késleltetés) - Kreón tudatosítja az istenek haragját, és megpróbálja késleltetni a helyzete pl.: Eltemetteti Polüneikészt, és parancsot ad Antigoné kiszabadítására!
Megoldás (katarzis) - Bekövetkezik a katasztrófa: Antigoné felakasztja magát, kedvese öngyilkos lesz, Haimón édesanyja is szintén öngyilkos lesz!