A Középkor Irodalma

- az egyház nagyon fontos szerepet töltött be
- cél: felkelteni a figyelmet a láthatatlan dolgokra, túlvilági boldogság

1. Kora középkor:

elszegényedés, kialakul a latin keresztény kultúra és a földesúri rendszer

2. A virágzó középkor:

létrejön a Nyugatrómai Szent Birodalom, a hűbéri rendszer (feudalizmus) illetve két új társadalmi osztály: a nemesség és a jobbágyság, megindul a fejlődés, az egyház nagyon erős: keresztes háború (a Szent föld visszaszerzése)
invesztitúraharc (a pápa és a németrómai császárok hatalmi harca)

3. Kései középkor:

hanyatlás, véres háborúk, pusztító járványok

FILOZÓFIA:
- patrisztika, skolasztika, teocentrikus világnézet

MŰVÉSZET:
Román stílusú dísztelen, vastag falak, egyetlen dísz a félköríves kapu, iniciálék, érzelem nélküli arcok
épületek: Pisa-i ferdetorony, esztergomi és pécsi székesegyház
Gótika: katedrálisok, vékony falak, sok díszítés, csúcsívek, nagy ablakok, szárnyas oltárak
épületek: kassai Szent Erzsébet dóm, Notre Dame, milánói dóm, westminsteri apátsági templom
IRODALOM:
A középkorban az irodalom is izgalmasan gazdag virágkort ért el. A vallásos szellemet terjesztő, a túlvilági áhítatot propagáló egyházi (latin nyelvű) irodalom mellet létrejön a világi jellegű irodalom, a lovageposz, a lovagregény, a trubadúr-líra, a szabadszájú, az egyházi és a világi hatalmat nyíltan támadó diákköltészetet: a vágánsok (vagy goliárdok) költészete.
Az Egyházi Irodalom:
- a művelődés központjai: kolostorok, iskolák, könyvtárak
- az egyház szerint a földi élet egy siralomvölgy, cél a túlvilági boldogság
- az irodalmi nyelv: latin (később a latinul nem tudó apácák részére fordítják le őket)
Az irodalom képviselői az egyházatyák voltak: Szent Ágoston – a legkiemelkedőbb alkotó, filozófus, kolostori életszabályokat írt, művei: Vallomások, De civitate dei (Isten országa)
Szent Ambrus - Milánó püspöke, ambruziánus versforma
Szent Jeromos - bibliafordító (Vulgata)
Nagy Szent Gergely - megteremti az egyházi zenét, gregorián énekek, rögzíti a liturgiát.
Új irodalmi műfajok: apokrif iratok (Bibliából kimaradt részek), mártír akták, legendák (szentek életéről) bibliai magyarázatok, himnuszok (uralkodó műfaj, áhítatot, rajongást kifejező, énekelhető költemény: Mária-himnuszok - Mária, isten anyja, földi asszonyként éli át a legnagyobb emberi csapást, egyetlen fiának megszégyenítő halálát, Jacopone de Todi: Stabat Máter)
Himnuszok: Pierre Abelard: Héloise, Celanói Tamás: Dies Irea (Harag napja), Assisi Szent Ferenc – Naphimnusz
A világi irodalom:
A vallási irodalom mellett bontakozik ki, magánszemélyek írják nemzeti nyelven. 3 faját ismerjük:
•a lovagi epika
•a lovagi líra
•vágánsdalok (latin)

A LOVAGI EPIKA:

A feudális társadalom létrehozta a lovagságot. Életük példaértékű, utánzandó volt: a nők védelmezői, a kereszténység védelmezői, lovagi tornákat rendeztek, pénzszerzési lehetőség.
Ez az udvari, lovagi kultúra teremtette meg a lovagi epikát: a lovageposzt és a lovagregényt. Elsősorban francia és német nyelvű művek maradtak ránk a középkorból. A legjelentősebb ezek közül a német Nibelung-ének (Sigfried szerelme Krimhilda iránt).
Orosz eposz: Igor-ének (tatárok ellen küzdő orosz vitézekről)
Francia: Roland-ének (Nagy Károly háborúi ”chanson de geste” – a tett éneke)
Verses lovagregény Nagy Sándorról
Finnek hősi eposza: Kalevala (a finnek hősi múltjáról, a világ keletkezéséről)
KALEVALA:
A mű tartalmát két fő részre - a főcselekményre és az epizódokra - oszthatjuk. A főcselekmény Vejnemöjnen és a szampo körül forog, s 33 éneket foglal magában. Ebben elmondják a világ keletkezése, Vejnemöjnen születését a levegő tündérétől, Ilmatartól. Vejnemöjnen Északhon úrasszonyának, a boszorka Louhinak világszép lányát akarja megkérni. Elmegy Északhonba, de a lány kikosarazza, s inkább a közben odahívott ifjú Ilmarinennek, az "örökkovácsnak" nyújtja kezét, mivel ez elkészítette a boldogságot és szerencsét árasztó csodaszerkezetet, a szampót. Ilmarinen ifjú feleségét azonban kapzsisága és zsarnoksága miatt Kullervo vadállatokkal bosszúból széttépeti. Ekkor Ilmarinen, Vejnemöjnen, és a hozzájuk csatlakozott harmadik hős - Lemminkejnen - ismét Északhonba mennek, hogy a fiatalabbik lány kezét kérjék meg. Ez azonban egyikhez sem akar hozzámenni, s ezért a három hős visszarabolja a szampót, hajóra teszi, és kíséretükkel együtt hazaindul. Louhi varázsharcosaival utánuk röpül a tengeren, hogy a szampót visszavegye. Nagy harc keletkezik, melyben a csodaszerkezet darabokra zúzódik, s csak néhány töredéke vetődik Suomi partjaira, de ez is elég, hogy örök boldogságot és szerencsét árasszon az országra. Vejnemöjnen, miután az uralmat átadta a terjedő kereszténységnek, rézcsónakon a kéklő messzeségbe távozik,…

A LOVAGI LÍRA:

A lovagok a kardforgatás mellett lantpengetéssel foglalkoztak. Megszületett a trubadúr líra: a nő feltétlen tisztelete, a férfi teljes alárendeltsége, bonyolult strófaszerkezet
- legjelentősebb műfaj a ballada, szonett, tercina, alba (hajnali dal), Képviselője: Walter von der Vogelweide (Hársfaágak c. vers¬ / Ó, jaj, hogy eltűnt minden c. elégia)

A VÁGÁNS KÖLTÉSZET:

Vagans = művelői vándorló diákok vagy szerzetesek voltak, lázadó versek a kor rendszere ellen, egyházbírálat, az ifjúság és a szerelem dicsőítése
- legismertebb gyűjtemény a Karmina Borana (200 diákdal, legismertebbek: Gaudeamus Igitur, Félre könyvek, doktrínák)

Dante Alighieri (1265-1321)

Költő, tudós és politikus volt. Firenzében született. Az ország egységéről, a világ békéjéről álmodozott, s mindezt a pápasággal szembeforduló császárságtól várta. Politikai ellenfelei száműzték, és hosszú bujdosás után halt meg Ravennában.
Az új élet (La vita nuova): az első lírai regény, Beatrice-hez (múzsája-gyerekkori szerelme) írt versek gyűjteménye.
Fő műve a Commedia (Színjáték). Dante életrajzírója, Bocaccio illesztette a címhez az „isteni” (Divina) jelzőt. Így született az ISTENI SZÍNJÁTÉK. Epikus keretbe foglalt lírai költemény, drámai elemekkel. Ez a mű egyetlen szóépítménybe foglalja össze a világegyetemről alkotott képet. Dante műve a keresztény világképet: a középkor vallásos hitét, filozófiáját, erkölcstanát, tudásának egész anyagát kifejezi. Szemléletébe azonban már behatolnak az új, humanista gondolkodás elemei is.
Dante nagyszabású vízió keretében járja be a keresztény túlvilág tartományait. A 100 ének (kb.14 ezer sor) úgy oszlik 3 nagy egységre, a Pokolra, a Purgatóriumra, és a Paradicsomra, hogy az első, bevezető éneken kívül mindegyik rész 33-33 (összesen tehát 99) éneket foglal magában.
Új, reneszánsz vonás a műben többek között az antikvitás nagyfokú tisztelete, a pápaság erkölcsi züllöttségének elítélése, a hazaszeretet forró vallomása, a szerelem felmagasztalása s a rendkívüli művészi öntudat. Az Isteni színjátékot joggal nevezik a középkor enciklopédiájának. Dante műve nehéz olvasmány, a maga korában is már tudós magyarázatokra szorult. A mai embernek a legkönnyebben felfogható rész a Pokol.
A 3 főszereplő: Dante, az utazó, Vergilius, a római költő és Beatrice, Dante szerelme.
Az Isteni színjáték hőse az emberélet felén, 35 éves korában eltévedt az élet nagy „sötétlő erdejében”, ebben a sűrű, kusza vadonban, mivel elvesztette s elhagyta Beatricét, a tökéletességet. Fel szeretne jutni az erény dombjára, de 3 allegorikus vadállat álja útját: a kéjvágy foltos bőrű párduca, a gőg és erőszak oroszlánja, s a kapzsiság vézna nőstényfarkasa.
Beatrice kéri meg a nagy római költőt, Vergiliust a Pokol tornácára leszállva, hogy legyen segítségére az utat tévesztett léleknek.
Vergilius azonban csak a földi Paradicsomig kísérheti el, itt már Beatrice veszi át a szerepét, s vezeti ezután a mennyei Paradicsomba földi szerelmét az Isten látásáig.
A Pokol: a kapu felirata Isten Hatalmát, az Ős Szeretet és a fő Okosság örök érvényességét hirdeti. A földi bűnök itt nyerik el méltó büntetésüket.
Maga a mű hőse kíváncsian járja a kárhozottak birodalmát. Hírt akar vinni róluk az élőknek, hogy figyelmeztesse őket a bűnök riasztó következményeire. Elismeri a büntetés jogosságát, Isten bölcs igazságát, de gyakran mély részvétet, szánalmat érez a sokfajta szenvedés láttán.
A bűnösök „rangsor” szerint helyezkednek el a Pokolban, a vétek súlya szerint egyre mélyebb köreiben.
A Pokol kapuja közelében az előcsarnok, itt szenvednek a közönyösök, „mert őket a pokol is szégyellte”.
A pokol 1. köre: Az Acheron-folyón túl, a pokol tornáca. Itt Charón, a révész szállítja át lelkeket. A Pokol tornácán kín nélküli fájdalomban lebegnek a kereszteletlenek, akik nem juthatnak a Paradicsomba. Itt találkozik Dante az ókor nagy költőivel (Homérosz, Horatius, Ovidius, Lucanus) és boldog, hogy beveszik maguk közé.
2 – 5. kör: mértéktelenek: akik nem tudják magukat fékezni szerelemben, evésben-ivásban, pénzben, indulatban, az ő büntetésük a legenyhébb a Pokolban.
6. kör: Eretnekek: a Styx folyón túl lángoló sírban égnek, ezt a helyet a Flegeton, a vérfolyó választja el a Pokol mélyebb köreitől.
7. kör: Erőszakosak: az örök bűnhődés helyszíne, forró vérpatakban nyögnek, elvadult bokorrá lesznek, tűzesőben égnek.
8. kör: Csalók: itt azok a csalók bűnhődnek, akikben eleve nem lehet megbízni (kerítők, hízelgők, varázslók, nyerészkedők, képmutatók, rablók, rossz tanácsadók, hamisítók, viszályszítók), ők emberi ürülékben fulladoznak, némelyek hátracsavart fejjel szenvednek.
9. kör: Árulók: a Gigászok kútja után következik, ez a Pokol legszűkebb köre. Mivel az árulásnak is vannak fokozatai, ez a kör is 4 lejjebb és lejjebb elhelyezkedő alkörből áll.
A Pokol legmélyén a Föld középpontjában áll félig jégbe fagyva Lucifer. A legszebb angyal volt, most a legrútabb sátán, mert fellázadt Isten ellen.
A Pokol feneke egybe esik a Föld középpontjával. Innen Dante és Vergilius Luciferbe kapaszkodva jutnak el a Purgatóriumon keresztül a Paradicsomba.

Francois Villon (1431-1463?)

A középkor és a világirodalom egyik legnagyobb költője egy párizsi csavargó, életét alig ismerjük, legfőbb adatait bírósági jegyzőkönyvek s börtönakták őrizték meg. Párizsi diák volt, de a százéves háború alatt a Sorbonne, a híres egyetem banditák menedéke lett, akik az egész várost rettegésben tartották. Villon is részt vett a gaztetteikben, betörés és lopás miatt újra meg újra bebörtönözték. Később, mint visszaeső bűnöst halálra ítélték, majd az ítéletet száműzetésre enyhítették. 1463. január 8.-án elhagyta anyját, nagybátyját, Párizst. Több adat nincs róla.
Verseinek szereplői: zsebmetszők, prostituáltak, iszákosok; tolvajnyelven írt.
1461-ben, a börtönből szabadulva írta híres művét, a NAGY TESTAMENTUMOT.
Műfajának jellegéből következik, hogy a törvénytől üldözött csavargó a halál közelségéből tekint vissza hányattatott és elrontott életére. Az élet szépségei, örömei, viharai negatív módon jelennek meg, mint örökre elveszett és visszasírt értékek, vagy fájdalmas őszinteséggel megbánt bűnök. Belevette minden valamire való korábbi versét is. 173 oktávból áll, ezek közé ékelődik 15 ballada, meg néhány más jellegű költemény (egy panasz, három rondó, egy tanítás, egy dal, egy sírfelirat).
A költeményben jelentős szerepet játszik a halál, a mulandóság tudata. Először saját, észrevétlenül elrepült ifjúságát zokogja el, majd régi cimboráit idézi.
A fiatalság, szépség, a földi értékek elenyészéséről szólnak a közbeiktatott balladák is. Az egyszerű balladák jellemzője, hogy a sorkezdő betűk függőlegesen olvasva a szerző, vagy más személy nevét adhatják = akrosztichon.
A szívéhez legközelebb álló asszonyokról ír a „Ballada letűnt idők asszonyairól” című versben. Édesanyjának egy gyönyörű balladát küld, hogy imádkozhassék Miasszonyunkhoz.
Ilyen hosszas előkészítés után kezdődik a 70. oktávval a tulajdonképpeni testamentum. Betegágyán íródeákjának diktálja végrendeletét a semmiről.
Hasonló a témájuk van a Ballada tűnt idők lovagjairól, A szép fegyverkovácsné panasza öregségében című betéteknek. A Kettős ballada a bolond szerelemről bizonyítja a szerelmi vágy, romlásba döntő erejét mitológiai, bibliai példákon át.
A Jó tanítás balladája a rossz életűeknek címe félrevezető, hiszen a vers éppen arról szól, hogy semmiféle jó tanítással nem váltható meg a világ. Kijózanítani csak a halál, vagy annak közelsége képes az esendő embert:
A Testamentum végén álló Záróballada egyes szám harmadik személyben szól Villonról, mintha már meghalt volna. A verset indító gyászos hangulatot egy groteszk fordulat komikumba váltja át, élete utolsó perceiben is „Ámor vad fullánkja kínozta, marta, szúrta, vájta”, s így lett a szerelme mártírja.
Az akasztottak balladája François Villon legismertebb költeménye, a leghíresebb francia nyelvű versek egyike. Hátborzongató részletek hangsúlyozásával maguk a halottak szólnak az élőkhöz, együttérzésre, keresztényi könyörületességre szólítva fel őket.

Záróballada
Testamentuma lapjait
A szegény Villon itt lezárja.
Jöjjetek el, ha temetik,
És lélekharang cseng utána.
Öltözzetek piros ruhába,
A szerelem mártírja volt:
Így mondta, kani mivoltára,
Mikor e földtől búcsúzott.