Bevezető

Vörösmarty Mihály neve kétségtelenül mindnyájunk számára ismerősen cseng, hiszen ki az közülünk, aki legalább a Szózat oly ismerősen csengő, gyakran idézett sorait ne ismerné? Vagy melyik az a fővárosi, illetve vidéki magyar könyvtár, könyvkereskedés stb., amelyik ne őrizné a költő emlékét?
Kiemelkedő műve a második magyar himnuszként is emlegetett Szózat, melynek üzenete a vers végső kicsengésében rejlő hazaszeretet, egy mélyen gyökerező elkötelezettség egy olyan haza iránt, amely jót vagy rosszat, bőséget vagy nyomorúságot, életet vagy halált is hozhat akár, máshol - idegen földön magyar embernek nem lehet maradása.
Az alábbi szemináriumi munkámban a Vörösmarty költészetében megjelenő történelmi indíttatású műveit – kiemelve a Szózat c. versét - szeretném górcső alá venni, munkássága kezdetétől egészen halálát megelőző évek terméséig.

1. Vörösmarty Mihály (1800-1855)

Vörösmarty Mihály a XIX. századi reformkori elbeszélő költészet jelentős és ünnepelt képviselője volt (Glatz Ferenc (szerk.): A magyarok krónikája. Officina Nova, 1996, 423. p.).
Egy Fejér megyei kis faluban, a mai Kápolnásnyéken született elszegényedett nemesi család gyermekeként. Tanulmányait evangélikus, cisztercita, illetve piarista szellemiségű iskolákban végezte. Házi tanítói állást vállalt a Perczel családnál, amelynek vidéki birtokán eltöltött évek alatt nevelői munkája mellett műveltségét is gyarapította. Megismerkedett a Perczel család legidősebb leányával, Adéllal (Etelka), aki költészetében mint a viszonzatlan szerelem megtestesítője jelenik meg.
A húszas években kapcsolatba kerül a nemesi vármegyéknek a Habsburg-ház ellenes erőivel. Miután a Zalán futása (1825) c. költeménye meghozza számára az első elismerést, elhatározza, hogy csak az irodalomból fog élni. Az 1830-as esztendő fellendülést hoz a költő életében – a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választják, valamint az ún. romantikus triász, amelynek Vörösmarty is a tagja, egyre jelentősebb befolyásra tesz szert abban az időben. Verseivel a különböző politikai eseményekre is reagál, majd házasságot köt Csajághy Laura, Bajza József egy közeli rokonával. A negyvenes években már kevesebbet ír, Petőfi mellett népszerűsége is kezd korábbi nagyságából veszíteni. A világosi fegyverletétel teljesen összetöri a költőt, bujdosni kényszerül, majd törvényszék elé kerül, de felmentik a büntetés alól. Váratlanul hal meg, temetése a Bach-rendszer elleni nemzeti tiltakozásba fordul (Dr. Mohácsy Károly: Irodalom II. Tankönyvkiadó, Budapest 1991, 208-211. p.).

2. Költői munkássága

Zalán futása (1825)

Bár Vörösmarty elsősorban lírai jellegű műveivel foglal helyet a magyar irodalomtörténetben, első jelentős sikerét mégis egy epikai művével, a már említett Zalán futásával aratta. A szerző honfoglalási eposzként kezdte írását, azonban mégis a líraiság volt az, amely túlnyomórészt uralkodóvá vált benne (Mohácsy, op. cit. p. 211-212.). Gyulai Pál megjegyzi: „Vörösmarty inkább hol ódai, hol elégiai hangulatból indult ki, mint tisztán epikaiból...” 1 A romantika korában azonban a különböző műfajok, műnemek keveredése megszokott volt, így akkoriban ez semmiféle nemtetszést nem váltott, nem is válthatott ki. A XIX. századi olvasó „elsődleges elvárása” egy olyan hősi eposz volt, amely a múlt nagyszerűségének képét szembeállította volna a sivár jelennel, ezáltal is kárpótlásul szolgálni a jelen állapotokért. Vörösmarty műve megírásával ennek tett eleget, bár a hexametereken alapuló eposzt az irodalmi közvélemény, illetve az olvasóközönség lelkes fogadtatása ellenére is kevesen olvasták (Op. cit. p. 212.).
A mű olvasását, az igazat megvalva, nehézzé teszik a „részleges seregszemlék, az ismételten visszatérő csatajelenetek és párviadalok, Hadúr és Ármány küzdelmei”. 2 Emellett Vörösmartyra várt az a feladat is, hogy a világirodalmi hősköltemények példájára magyar mitológiát teremtsen, azonban költeményével mégsem sikerült betölteni a nemzeti eposz szerepét, hiszen „már a cím is jelzi, hogy a költőt nem a győztes és honfoglaló nép sorsa érdekli elsősorban, hanem a pusztulásra ítélt ellenségé.“ 3 A költemény főcselekménye nem túl gazdag, hiszen Vörösmartynak csupán egyetlen mű, az Anonymus-féle geszta állt rendelkezésére, így emellett túlnyomórészt saját képzelőerejére kellett támaszkodnia.
A mű a jelenhez szeretett volna felhívást intézni, valamint korának kritikájául szolgálni. Az eposz Előhangja „a reformkor nagy romantikus témájává nőtt ellentét: a régi dicsőség illúziója és a törpe jelen közti kontrasztot emeli ki”. 4 Vörösmarty további példaként a magyar

1 Dr. Mohácsy Károly: Irodalom II. Tankönyvkiadó, Budapest 1991, 212. p.
2 Uo.
3 http://doksi.hu/faces.php?order=DisplayPrintable&id=48, 2007.05.04.
4 Mohácsy, op. cit. p. 212.

nemzet előtt álló, érdemekben jeleskedő elődöket idézi meg kora magyarságának ellenében. Szándéka, hogy a múltbéli dicső cselekedetek felelevenítésével ismételten tettekre buzdítsa a haza fiait.(Mohácsy, op. cit. p. 213.)
A hanyatlást, az egykori nagyság elvesztését Vörösmarty is (Berzsenyihez hasonlóan) a korszak erkölcsi okaiban vélte felfedezni, de reményét sem adta fel: „...ha a hősi példák követésre találnak, ha a jelenben feltámaszthatók a régi erények, az elkorcsosodással szemben helyreállítható a tiszta erkölcs, akkor még visszatérhet a bujdokló ősi dicsőség...” 5
A Zalán futásában gyakorlatilag is bebizonyította: a nyelvújítást követő magyar nyelv kiválóan alkalmas akár az antik verslábakban megírt költemények befogadására is (Uo.).