Bevezető

Vörösmarty Mihály neve kétségtelenül mindnyájunk számára ismerősen cseng, hiszen ki az közülünk, aki legalább a Szózat oly ismerősen csengő, gyakran idézett sorait ne ismerné? Vagy melyik az a fővárosi, illetve vidéki magyar könyvtár, könyvkereskedés stb., amelyik ne őrizné a költő emlékét?
Kiemelkedő műve a második magyar himnuszként is emlegetett Szózat, melynek üzenete a vers végső kicsengésében rejlő hazaszeretet, egy mélyen gyökerező elkötelezettség egy olyan haza iránt, amely jót vagy rosszat, bőséget vagy nyomorúságot, életet vagy halált is hozhat akár, máshol - idegen földön magyar embernek nem lehet maradása.
Az alábbi szemináriumi munkámban a Vörösmarty költészetében megjelenő történelmi indíttatású műveit – kiemelve a Szózat c. versét - szeretném górcső alá venni, munkássága kezdetétől egészen halálát megelőző évek terméséig.

1. Vörösmarty Mihály (1800-1855)

Vörösmarty Mihály a XIX. századi reformkori elbeszélő költészet jelentős és ünnepelt képviselője volt (Glatz Ferenc (szerk.): A magyarok krónikája. Officina Nova, 1996, 423. p.).
Egy Fejér megyei kis faluban, a mai Kápolnásnyéken született elszegényedett nemesi család gyermekeként. Tanulmányait evangélikus, cisztercita, illetve piarista szellemiségű iskolákban végezte. Házi tanítói állást vállalt a Perczel családnál, amelynek vidéki birtokán eltöltött évek alatt nevelői munkája mellett műveltségét is gyarapította. Megismerkedett a Perczel család legidősebb leányával, Adéllal (Etelka), aki költészetében mint a viszonzatlan szerelem megtestesítője jelenik meg.
A húszas években kapcsolatba kerül a nemesi vármegyéknek a Habsburg-ház ellenes erőivel. Miután a Zalán futása (1825) c. költeménye meghozza számára az első elismerést, elhatározza, hogy csak az irodalomból fog élni. Az 1830-as esztendő fellendülést hoz a költő életében – a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választják, valamint az ún. romantikus triász, amelynek Vörösmarty is a tagja, egyre jelentősebb befolyásra tesz szert abban az időben. Verseivel a különböző politikai eseményekre is reagál, majd házasságot köt Csajághy Laura, Bajza József egy közeli rokonával. A negyvenes években már kevesebbet ír, Petőfi mellett népszerűsége is kezd korábbi nagyságából veszíteni. A világosi fegyverletétel teljesen összetöri a költőt, bujdosni kényszerül, majd törvényszék elé kerül, de felmentik a büntetés alól. Váratlanul hal meg, temetése a Bach-rendszer elleni nemzeti tiltakozásba fordul (Dr. Mohácsy Károly: Irodalom II. Tankönyvkiadó, Budapest 1991, 208-211. p.).

2. Költői munkássága

Zalán futása (1825)

Bár Vörösmarty elsősorban lírai jellegű műveivel foglal helyet a magyar irodalomtörténetben, első jelentős sikerét mégis egy epikai művével, a már említett Zalán futásával aratta. A szerző honfoglalási eposzként kezdte írását, azonban mégis a líraiság volt az, amely túlnyomórészt uralkodóvá vált benne (Mohácsy, op. cit. p. 211-212.). Gyulai Pál megjegyzi: „Vörösmarty inkább hol ódai, hol elégiai hangulatból indult ki, mint tisztán epikaiból...” 1 A romantika korában azonban a különböző műfajok, műnemek keveredése megszokott volt, így akkoriban ez semmiféle nemtetszést nem váltott, nem is válthatott ki. A XIX. századi olvasó „elsődleges elvárása” egy olyan hősi eposz volt, amely a múlt nagyszerűségének képét szembeállította volna a sivár jelennel, ezáltal is kárpótlásul szolgálni a jelen állapotokért. Vörösmarty műve megírásával ennek tett eleget, bár a hexametereken alapuló eposzt az irodalmi közvélemény, illetve az olvasóközönség lelkes fogadtatása ellenére is kevesen olvasták (Op. cit. p. 212.).
A mű olvasását, az igazat megvalva, nehézzé teszik a „részleges seregszemlék, az ismételten visszatérő csatajelenetek és párviadalok, Hadúr és Ármány küzdelmei”. 2 Emellett Vörösmartyra várt az a feladat is, hogy a világirodalmi hősköltemények példájára magyar mitológiát teremtsen, azonban költeményével mégsem sikerült betölteni a nemzeti eposz szerepét, hiszen „már a cím is jelzi, hogy a költőt nem a győztes és honfoglaló nép sorsa érdekli elsősorban, hanem a pusztulásra ítélt ellenségé.“ 3 A költemény főcselekménye nem túl gazdag, hiszen Vörösmartynak csupán egyetlen mű, az Anonymus-féle geszta állt rendelkezésére, így emellett túlnyomórészt saját képzelőerejére kellett támaszkodnia.
A mű a jelenhez szeretett volna felhívást intézni, valamint korának kritikájául szolgálni. Az eposz Előhangja „a reformkor nagy romantikus témájává nőtt ellentét: a régi dicsőség illúziója és a törpe jelen közti kontrasztot emeli ki”. 4 Vörösmarty további példaként a magyar

1 Dr. Mohácsy Károly: Irodalom II. Tankönyvkiadó, Budapest 1991, 212. p.
2 Uo.
3 http://doksi.hu/faces.php?order=DisplayPrintable&id=48, 2007.05.04.
4 Mohácsy, op. cit. p. 212.

nemzet előtt álló, érdemekben jeleskedő elődöket idézi meg kora magyarságának ellenében. Szándéka, hogy a múltbéli dicső cselekedetek felelevenítésével ismételten tettekre buzdítsa a haza fiait.(Mohácsy, op. cit. p. 213.)
A hanyatlást, az egykori nagyság elvesztését Vörösmarty is (Berzsenyihez hasonlóan) a korszak erkölcsi okaiban vélte felfedezni, de reményét sem adta fel: „...ha a hősi példák követésre találnak, ha a jelenben feltámaszthatók a régi erények, az elkorcsosodással szemben helyreállítható a tiszta erkölcs, akkor még visszatérhet a bujdokló ősi dicsőség...” 5
A Zalán futásában gyakorlatilag is bebizonyította: a nyelvújítást követő magyar nyelv kiválóan alkalmas akár az antik verslábakban megírt költemények befogadására is (Uo.).

Az első sikert meghozó alkotását követően még két olyan kisebb jelentőséggel bíró művet írt, amelyek a nemzet életében egy-egy múltbéli korszakot mint követendő példát állítanak a kor magyar embere elé: Cserhalom (1825, egy ének), Eger (1827, három ének) (213.), de egy „elképzelt ősi magyar világ“ 6 is foglalkoztatta a költő Vörösmartyt (Magyarvár, 1826-27). A magyar történelem tragikus kimenetelű történéseiről a korai drámái költeményeiben (Zsigmond, 1823; a Salamon király, 1826 és A bujdosók, 1830) is olvashatunk
(http://doksi.hu/faces.php?order=DisplayPrintable&id=48, 2007.05.04.).
Irodalmi tevékenységében a későbbiekben a múlt egyre inkábbi elkomorultsága lesz meghatározó, illetve az oly jellemző romantikus stílusjegy, a közösségi célokért vívott küzdelem helyett az egyéni élettragédiák világának a képe kerül (Mohácsy, op. cit. p. 213.).
Az 1830-as, 40-es években Vörösmarty Mihály költészetében lírai, illetve drámai alkotások születnek, epigrammái pedig elsősorban történelmi témákból merítenek (Mohács, Zrínyi a költő, A nándori toronyőr). A hontalan, Az élő szobor c. verseiben pedig kifejezésre jut a „letiport lengyelekkel való együttérzése“ 7 is
(http://doksi.hu/faces.php?order=DisplayPřintable&id=48, 2007.05.04.).

5 Mohácsy, op. cit. p. 213.
6 http://doksi.hu/faces.php?order=DisplayPrintable&id=48, 2007.05.04.
7 Uo.

Szép Ilonka (1830)

A Szép Ilonka elemzésével kapcsolatban minden bizonnyal még senki sem tette fel a kérdést, hogy vajon az első látásra könnyen megérthető szerelmi történet valamilyen allegorikus jelentést hordoz-e magában? 8
A történetben egy olyan lány alakja rajzolódik ki előttünk, „aki megfeddi a madarat, amely elhagyta a levelét lehullató fát, a rossz virágot, amely a mezőt megvetette a Napért, és kárhoztatja a honját elhagyó, kalandra vágyó patakot. A feddő szózatra a madár, a virág és a patak belátja hibáját, és áldozatot hoznak a hazáért, hogy bűnük megbocsáttassék.

Mi volt a cseppvíz, a levelke s toll?
Az amivel hazádnak tartozol:
Mindenbõl, amivel bírsz, egy parány,
De összetéve roppant adomány,
Mi volt az oltár? Kárpát bércfala,
S a kis leány? honunk jobb angyala.“ 9

Tehát a megjelenő leány mint „honunk jobb angyala“. 10 szerepel itt. Ellenben tudunk-e példát felhozni annak a bizonyítására, hogy a magyar kultúrtörténetben egy nő lesz az ország allegóriája?
Johann Nel egy fametszetét illetően választ kaphatunk kérdésünkre, amely alkotás egy megkötözött női alak képében, Hungariát ábrázolja. A nemcsak megkötözött, de karjaitól is megfosztott alakot törökök veszik körül, de Hungaria megsegítésére német lovagok érkeznek, de a művön a már elhunyt magyar hősök megjelenését is megfigyelhetjük. Érdemes egy pillantást vetni a metszet melletti versekre is, melyekben „Mátyás király szelleme visszatér, s megtekinti a végső nagy romlásra jutott Magyarországot“. 11
A Szép Ilonka költemény egy vadászjelenettel indul, amely minden bizonnyal azt a célt

8 http://209.85.135.104/search?q=cache:VFWSXsrbzdcJ:www.c3.hu/~iris/99-1/borian.htm+v%C3%B6r%C3 %B6smarty+mih%C3%A1ly+sz%C3%A9p+ilonka&hl=hu&ct=clnk&cd=4&gl=hu&lr=lang_hu|lang_sk, 2007.05.05.
9 Uo.
10 Uo.
11 Uo.

szolgálhatta, hogy maga az uralkodó szájából hangozhassanak el a forradalmi gondolatok, hogy ily módon a költemény kiadása ne ütközhessen a cenzúra szabta akadályokba. A Budára visszatérő, diadalittas Mátyást, miután uralma alá hajtotta Bécset, ünnepli a tömeg. A császári város elfoglalása a magyarság számára mindenkor egy erős, idegen hatalmaktól független ország jelképét jelentette. Vörösmarty korában, amikor Magyarország Bécs fennhatósága alatt állt, a város elfoglalására visszagondolni, ez mindenképpen politikai bátorság, a függetlenség eszméjének „ébren tartása,“ s „ennek élét veszi el a szerelmi történet, amely a háttér szövedéke csak a politikai mondanivalónak“. 12
Hősnőnk, felismerve Mátyásban a vadászt, a „Vértes mélyén bánatában liliomhullásként meghal“. 13 A címszereplő Szép Ilonka „a hírnevét vesztett ország allegóriájává válik, aki sír az erős, önálló, Erdéllyel egységben levő, Mátyás király által szimbolizált Magyarország után“. 14

12 A történelmi háttérben továbbá megtalálhatjuk az 1830-as lengyel eseményeket, akárcsak a költő idejében újra a figyelem középpontjába kerülő, az Erdély és az anyaország jogi egyesítésére vonatkozó kérdést (http://209.85.135.104/search?q=cache:VFWSXsrbzdcJ:www.c3.hu/~iris/99-1/borian.htm+v%C3%B6r%C3 %B6smarty+mih%C3%A1ly+sz%C3%A9p+ilonka&hl=hu&ct=clnk&cd=4&gl=hu&lr=lang_hu|lang_sk, 2007.05.05.).
13 http://209.85.135.104/search?q=cache:VFWSXsrbzdcJ:www.c3.hu/~iris/99-1/borian.htm+v%C3%B6r%C3% B6smarty+mih%C3%A1ly+sz%C3%A9p+ilonka&hl=hu&ct=clnk&cd=4&gl=hu&lr=lang_hu|lang_sk, 2007.05.05.).
14 Uo.
Szózat (1836)
Vörösmarty abban a „válságos történelmi pillanatban“ 15 írja meg költeményét, amikor is a magyarság, illetve a bécsi udvar között nyílt szakításra kerül sor (Mohácsy, op. cit. p. 223.). Az erdélyi (1835), illetve a pozsonyi (1836) országgyűlést feloszlatják, Wesselényit mint a liberális ellenzék egyik vezetőjét letartóztatják, Kossuthtal, az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjével együtt, s végül az elnyomott lengyel szabadságharc, és az ebből levont tanulságok is rányomták bélyegüket a mű keletkezésére. (http://doksi.hu/faces.php?order=DisplayPrintable&id=48, 2007.05.04.). Ezekben a „jellempróbáló napokban,“ 16 amikor jó magyarnak lenni nagy kockázattal járt, „szólalt meg a költő rendületlen hűséget, hazaszeretetet követelve“. 17
A Szózat a nemzet egészéhez intézett felhívás, kiáltvány, amelyben a szónoki jellegű szerkezet keretei közt a mű legfontosabb tétele fogalmazódik meg: csak magyar földön élhetünk, hallhatunk. Vörösmarty minden magyarhoz szól, de oly módon, hogy a haza iránti „rendületlen hűséget az egyes ember személyes, becsületbeli ügyévé avatja“. 18
„Ellentmondást nem tűrő érvsorozatával ezt a megszólítottat kívánja meggyőzni mondanivalója igazságáról a költő, de közben maga is átéli, végigszenvedi a lehetséges ellenérvek elkeserítő vagy riasztó alternatíváját. Rejtőző félelmeket, bujkáló, fel-feltörő látomások rémét, az ezredévi szenvedésből logikusan levonható, keserű következtetéseket legyűrve, visszautasítva, önmagát legyőzve és meggyőzve szólaltatja meg újra a vers végén az indító gondolatot [ti. magyar ember csak szülőföldjén élhet, halhat]“. 19
Kölcsey Himnuszának „jóságos, ajándékozó, bűneinkért igazságosan sújtó, de gyarlóságainkat esetleg megbocsátó“ 20 Isten-kép ellenébe Vörösmarty a „Végzetről“, a „Sorsról“ 21 beszél, amely függetlenül életünk milyenségétől áld vagy büntet, de hangsúlyozza is, hogy az ember feladata a vele való szembeszállás. Nem csupán az ezer év
dicső századai jelennek meg, melyek a jelennel szemben állva egyben a dicső múltat, vala -

15 Mohácsy, op. cit. p. 223.
16 Uo.
17 Uo.
18 Op. cit. p. 224.
19 Uo.
20 Op. cit. p. 225.
21 Uo.
mint eszményképet állítanak elénk, hanem mint minden balszerencsével, önnön hibáinkkal, belső viszállyal való, keménykezű szembenézés, amely kiolvasható a „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán“. 22 sorokból is. 23
A hetedik versszaktól kezdődően a múlt, illetve a jelen már csak utalásban szerepel, a költő figyelme a jövő felé fordul. Vörösmarty a magát a Végzetnek alá nem vető, elbukásaiból mindig talpraálló magyarság küzdelmekkel és szenvedéssel teli múltja jogán „a népek hazájához, a nagy világhoz fellebbez történelmi igazságszolgáltatásért“. 24
A költő tagadja a múlt és jelen összes küzdelmének, a századok során hozott áldozatok hiábavalóságát, s meggyőződése szerint az átoksúly fenyegetését csak az aggályokon felülemelkedni képes hit győzheti le. 25 Ez a hit munkál a tovább, magában foglalva „a százezrek óhajtotta jobb kor eljövetelének nem a bizonyosságát, csak a szükségességét“. 26 Vörösmarty is csupán reméli, de nem tudja ezt a jobb kort elképzelni. A „jőni fog, ha jőni kell,“ 27 a költeményben előzőleg szereplő gondolatok fordított sorrendje már a nemzet feletti Végzet „könyörtelen közeledésére“ 28 enged következtetni. A költő látomásában megjelenik nemzete képe, egy „vérben álló ország,“ 29 a magyarságot elnyelő sírgödör, a magyar nemzetet „megkönnyező milliók képe“. 30
A költemény záró sorai már a Vörösmartyban lejátszódott „belső harcok viharának megcsillapodását, a kiküzdött harmóniát, a döntés biztosságát“ 31 tükrözik. (Mohácsy, op. cit. p. 223-228.)
„A Szózat erkölcsi és esztétikai értékét, szépségét az ellentétes végletek közt hányódó belső vívódásnak az az őszinte feltárása adja meg, mely a jobb kor, az emberibb jövő érdekében

22 Mohácsy, op. cit. p. 226.
23 Op. cit. p. 225-226.
24 Op. cit. p. 226.
25 Uo.
26 Op. cit. p. 227.
27 Uo.
28 Uo.
29 Uo.
30 Uo.
31 Mohácsy, op. cit. p. 228.
mozgósítva nem tagadja le a küzdelem kockázatát sem, hanem bátran szembenéz a bukás le- hetőségével is. Ez a bátor őszinteség teszi végül is optimista kicsengésűvé a költeményt…“ 32

Árpád ébredése (1837)
A Pesti Magyar (1840-től Nemzeti) Színház 1837-ben Vörösmarty: Árpád ébredése c. művével nyitotta meg a kapuit (Glatz Ferenc (szerk.): A magyarok krónikája. 383. p.), amelyben a hét magyar törzs legendás vezére feltámad az ősök közül, s a költő elsorolja neki, hogy halálát követően, századok leforgása alatt mi történt a magyarokkal. Így az ismételten megjelenő hősi múlt és az akkori kor közötti különbséget mint a jelen „megváltoztatására sürgető cselekedet,“ 33 illetőleg mint a magyar nemzet ébredését is értelmezhetjük művében (http://209.85.129.104/search?q=cache:yO6ibY3FhGMJ:zeus.phil-inst.hu/recepcio/htm/4/403 .htm+%C3%81rp%C3%A1d+%C3%A9bred%C3%A9se+elemz%C3%A9se&hl=hu&ct=clnk&cd=6&gl=hu&lr=lang_hu|lang_sk, 2007.05.05.).
A Szózat megírásától kezdődően – tíz éven át – Vörösmarty Mihály verseiben a reformkori harcok emlékét énekli meg, a költészetben mindenekelőtt az óda és az elégia művelőjeként ténykedik. Híres epigrammája, amely végül ódába fordul, A Guttenberg albumba (1839) c., eredetileg alkalmi versnek szánt költemény, melyet a Németországban, a könyvnyomtatás feltalálója, Johann Guttenberg tiszteletére kiadott díszes albumba írt. A mű kicsengése, - némi ünneprontó célzattal – hogy a német mester emlékét, valamint találmányát még nem lehet ünnepelni (Mohácsy, op. cit. p. 228-229.), „hiszen nem valósult meg az az eszményi világ, a béke és az igazság uralma a „föld népsége“ között, melyet a műveltség általános elterjedésétől vártak a kor gondolkodói“. 34
A következő, az 1844-ben megjelent Gondolatok a könyvtárban c. költeménye részben kapcsolódik a fent említett vershez, amelyben a költő kifejezi a felvilágosodáskori eszmékben- és a fejlett polgári társadalmakban bekövetkezett csalódását, valamint belső

32 Mohácsy, op. cit. p. 228.
33 http://209.85.129.104/search?q=cache:yO6ibY3FhGMJ:zeus.phil-inst.hu/recepcio/htm/4/403.htm+%C3%81r p %C3%A1d+%C3%A9bred%C3%A9se+elemz%C3%A9se&hl=hu&ct=clnk&cd=6&gl=hu&lr=lang_hu|lang_ sk, 2007.05.05.
34 Mohácsy, op. cit. p. 229.

emberi félelmét, azonban ezeket „a nemzeti felemelkedés programjának, a hazafiasság parancsának hirdetésével“ 35 még le tudta győzni (Mohácsy, op. cit. p. 232).
Az emberek (1846) születésekor a tragikus kétségbeesés képzete válik uralkodóvá, a magyarság „kibontakozásának lehetősége“ 36 ekkor Vörösmarty számára reménytelennek, lehetetlennek tűnik. Ez a komor látásmódja a korabeli történelmi eseményekből következett: 1846-ban még a Habsburg-ház irányítása alá tartozó Galíciában a lengyel nemesség kezdeményezésével függetlenségi harc robbant ki az idegen elnyomás ellen. A bécsi vezetés azonban a felkelők ellen a lengyel jobbágyokat felbujtatva, véres módon leverte ezt a szabadságharcot, mely a jobbágyság eltörléséért is küzdött. Vörösmarty tudatában volt ennek, tudta, hogy Magyarországon is bekövetkezhet a lengyel példához hasonló „történelmi katasztrófa lehetősége,“ 37 hiszen a jobbágykérdés mindaddig rendezetlen maradt (Op. cit. p. 232).
A történelmi szemléletmód az első versszaktól kezdve jelen van: A költő utalásában megjelenik a forradalom, majd az „atyák és törvények beláthatatlanul hosszú kora, melyet a Genezistől kezdve a káini ősbűn folytonossága jelez“. 38
A harmadik strófa a dinasztikus háborúkat, az 1789-es francia forradalmat, illetve Napóleon korát említi, míg a negyedik versszakban a költő békés jelenkorának képe vetítődik elénk. A béke szó Vörösmarty költészetében pozitív jelentést hordoz, itt azonban föl nem oldható ellentmondásokból születik.39
Az ötödik strófában a korabeli Magyarországon elért eredményeket kérdőjelezi meg, míg a következő versszakban az elkeseredettség érzése jut főszerephez. Ennek alapjául a Galíciában

35 Mohácsy, op. cit. p. 232.
36 Uo.
37 Op. cit. p. 233.
38 http://doksi.hu/faces.php?order=DisplayPrintable&id=48, 2007.05.04.
39 Uo.

lejátszódott események 40 szolgáltak, melyek a „magyar közvéleményt mélyen megrázták,“ s „az egész reformkori küzdelem negatív kifutású lehetőségét látták benne“. 41
A strófa végén Vörösmarty az emberi nem tragikumát az ember teremtésében jelöli meg - „az embert a teremtés pillanatában elhibázott lénynek tartja“. 42
A hetedik versszak a már görög mitológiát érinti, hogy így „példázza a romantikus antropológiát, a kadmosz mítoszt idézi föl, a sárkányfogból vetett embereket,“ 43 de megjelenik a Káin-történet is. (http://doksi.hu/faces.php?order=DisplayPrintable&id=48, 2007.05.04.)
Az Emlékkönyvbe (1849) című, a forradalom és a szabadságharc leverését követően született szerzeményében a szerző gyötrő önvádaskodása tör felszínre; a lelkileg összetört költő az 1849-ben bekövetkezett elbukás okánál fogva személyes felelősséget érzett, hiszen véleménye szerint „az [őáltala] előrelátott végzet realizálódott a történelemben“. 44

40 1846. februárjában Krakkó városában lengyel hazafiak vezetésével felkelés megszervezése kezdődött, amelyben a korábbi lengyel szabadságharc során elkövetett hibából tanulva, a jobbágyságot szabadságáról biztosították, a feudális beszolgáltatások kötelezettségének az eltörlését kihirdették, összekapcsolva a nemzeti függetlenség ügyével. A felkelők mozgalmát azonban véres módon leverték, és Metternich kancellár „az utolsó szabad lengyel földet is“ (http://doksi.hu/faces.php?order=DisplayPrintable&id=48, 2007.05.04.) a Birodalom hoz csatolta (http://doksi.hu/faces.php?order=DisplayPrintable&id=48, 2007.05.04.).
41 http://doksi.hu/faces.php?order=DisplayPrintable&id=48, 2007.05.04.
42 Uo.
43 Uo.
44 Uo.
Vörösmarty életében nehéz időszak váratott magára, egyre súlyosbodtak a pénzügyi gondjai, ami végül is a korábban megírt művei kiadására kényszerítik: „…s az anyagi kényszer rövidesen visszavezette az irodalom útjára. Fiókjában 1845 óta kiadatlanul hevert a Szépek Könyvébe, Kuthy Lajos almanachjába szánt Három rege, amely hazafias tartalma, allegorikus formája miatt egyaránt aktuális volt. Ezt adta ki most, a mártír miniszterelnök, Batthyány Lajos nagyobbik lányának ajánlva, s minden valószínűség szerint ez elé írta 1850–51 telén az Előszót.“ 45
„Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt
S a béke izzadt homlokát törölvén…
…
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült:
Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten…“ 46

A költemény a magyar nép „katasztrófájának“ 47 látomása, valamint a reformkor „ünneplő tavaszának“ s „győztes zsarnokság halálos csendű telének“ 48 szembeállítása. Befejezése megdöbbentő módon vigasz nélküli: „a Föld hűtlenül-kacéran új tavaszra készülődik, míg boldogtalan fiai számára örök a tél“. 49 Az Előszó - a Három regével ellntétben - viszont már Vörösmarty életében nem kerülhetett kiadásra.

45 http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/03/266.html, 2007.05.05.
46 Uo.
47 Uo.
48 Uo.
49 Uo.
A vén cigány (1854)
„Más nemzet írói vénségükre megnyugosznak babéraikon, nekünk nyugalomra tán szalmazsák sem jut." "Adósság, tehetetlenség, sánta remény, hidd el, alig nevezhető életnek.“ 50
A fenti idézetből kiérezhető keserűség s borús hangulat közepette íródott remekműve, A vén cigány (1854). A cím mögött valójában az idős, megtört Vörösmarty alakját is kell gondolnunk. A Vörösmarty-versek „történelmet vizsgáló, emberi sorsokon tűnődő“ 51 alkotásaival mutat rokonságot, itt is az emberiség jövője, a kétségbeesés, illetve a reménykedés jelenik meg. A költői hang viszont minden addigi versétől eltérően zaklatottabb ütemmel bír; a szabadságharc leverése az elkeseredettség és a remény közti szakadékot csak jobban elmélyítette.
Magyarország jövőjéért való aggódáshoz a korszak világháborújaként is felfogott krími háború által kiváltott, az emberiség egészéért érzett aggodalom is hozzájárul: „Háború van most a nagyvilágban, | Isten sírja reszket a szent honban.“ 52 A vers ezt követően egyre „szélesebb,“ „magasabb,“ „fantasztikusabb“ 53 távlatokba emelkedik; a cigány alakja már csak a refrénben köszön vissza. Vörösmartyban a gyötrő látomások és képzelődések felerősödnek; nem hagyják őt nyugodni, s megoldást csak önmagától várhat. A műben még megjelenő biblikus és mitológiai képek segítségével az „emberi nem történelmének tragikumát“ 54 foglalja össze.
A vers záró soraiban végül is megszólal annak a változásnak a vágya, amelynek „dacát“ a „fojtogató körülmények“ 55 sem hallgattathatják el (http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/03/266.html, 2007.05.05.).

50 http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/03/266.html, 2007.05.05.
51 Uo.
52 Uo.
53 Uo.
54 Uo.
55 Uo.

	Tento článok bol vytlačený zo stránky https://referaty.centrum.sk