A papír története az írás fejlödéséhez kapcsolódik. Az íráshoz ugynis olyan anyagra volt szükség, amelyen tartósan megmaradnak az írásjelek. Ennek a követelménynek tett eleget a papír.

A papír elödje a papirusz és a pergamen volt. A papirusz a Nílus torkolatvidékén honos mocsári nádfajta fehér háncsrétegéböl készül.

A pergamen Kis-Ázsiából származik. Eredetileg lenyúzott, szörtelenített, símított állati bör volt.

A mai papírt elsönek a kínaiak állítoták elö, kb. 105-ben. Az elsö papírt faháncsból, kenderböl, rongyból készítették. A papírgyártás évszázadokig a kínaiak titka maradt. Csak a 8.században jutot el Kóreába, Japánba, majd az Arabokhoz, s onnan Spanyolországon keresztül Európába, ahol kb. a 12 századtól beszélhetünk papírgyártásról.

A papír fogalma:

A papír rostok összekuszálásával elöállított vékony, hajlékony lap.

Tulajdonképpen minden szálas, rostos anyagból lehetne papírt készíteni. A papírgyártás alapanyaga a cellulóz. A cellulóz kémiailag poliszacharid (cukor), képlete: (C6H10O5)n, ahol n=200-1000-ig. A cellulóz a növényi sejtek falában található és az egyes növényekböl gazdaságosan kinyerhetö. A növények (föleg a fák) sejtfalában a cellulózon kívül nagy mennyiségü lignin is található. A lignin fás szerkezetü anyag, amely könnyen színezödik, törékeny és rideg. Papírgyártás szempontjából hátrányos tulajdonságú anyag, ezért a papírgyártás el kell távolítani.

A papírgyártás anyagai:

Nyersanyagok: A papírgyártás legfontosabb nyersanyagai azok az anyagok, amelyek magas cellulóz-, ugyanakkor alacsony lignin tartalmúak – fafélék – legjelentösebb nyersanyagok, mivel a fa anyagának kb. fele cellulóz. A papírgyártásra elsösorban a tülevelü fát (luccfenyö, jegenyefenyö, erdei fenyö) alkalmasak, emellett néhány lombos fák (nyár-, nyír-, bükk) is használnak.

-szalmafélék – nagyobb mértékü alkalmazása csak a második világháború után terjedt el. Sok fás anyagot és zavaró hatású szervetlen anyagok tartalmaznak, ami nehezíti a feldolgozhatóságot.
-egyéb növények – a nád szintén sok fás anyagot tartalmaz, így értéktelenebb nyersanyag.
-gyapot, lenn, kender – szintén értékes nyersanyagok, de feldolgozásukkal elsösorban a textilipar foglalkozik.
-cellulóztartalmú hulladékanyagok – a 19. sz.- ig a rongy volt a legfontosabb papírgyártási nyersanyag. A növekvö igényeket azonban nam tudták vele kielégíteni, bár értékes, jó minöségü papíranyag. Föleg a papír elhasználódással szembeni ellenállóképességet növeli, így bankjegyeket, okmányokat készítenek rongyból.
-papírhulladék – a legolcsóbb nyersanyag. Értéke a hulladék ,imöségétöl függ.

Papíralapanyagok:

A nyersanyagok közvetlenül még nem alkalmasak papírgyártásra. Elöször papíralapanyagokat, ún. papíripari félgyrtmányokat kell készíteni belölük. Az alapanyagokat fizikai és kémiai eljárásokkalállítják elö a nyersanyagokból. A faköszörületet, facsiszolatot úgy nyerik, hogy a megtisztított farönköket egyszerü mechanikai úton rostjaikra bontják. A facellulóz csak akkor alkalmas, ha az idegen anyagokat eltávolítottuk belöle. Mivel a cellulóz vegyszerekkel szemben ellenálló, csaknem oldhatatlan, kémiai úton eredményesen kioldhatók belöle a kíséröanyagok. Ezt a müveletet feltárásnak nevezük. A feltárást végezhetik savas kémhatású, ún.sulfitlúggal vagy nátriumszulfáttal. Az utóbbiban szulfátcellulózt kapunk. A különbözö eljárásokkal kapott cellulózok felhasználási területe is különbözö. A feltárás után kapott cellulózt mossák, lapokká alakítják, majd légszívással leszárítják. Az így nyert papírlapokat tekercselik és bálázzák.

A papír méretei:

Az ívekben forgalomba kerülö papír méreteit szabvány írja elö. Az íves papír alakja derékszögü négyszög, amelynek méreteit 2 számadattal jelölik. Az A méretcsoportban az alapméret 1m2, és ennek a jelölése A/0.

A/3 => 297 x 420 mm
A/4 => 210 x 297 mm
A/5 => 148 x 210 mm.

A papír fajtái:

A felhasználási cél szerint a papír lehet: író-, nyomó-, rajz-, csomagoló-, müszaki-, és egyéb különleges papír.