Skalár, és vektor mennyiségek. SI előtétszavak. A mértékegységek átváltásai

A fizikai mennyiségek közül kétfajtát ismertünk meg, vannak a:
—Vektormennyiségek
—Skalármennyiségek

Vektormennyiség például a két pont ( A, és B) között húzott egyenes szakasz, amelyen nyílheggyel jelöljük, hogy a mozgás merre irányul, így egy olyan mennyiség fogalmához jutunk, mely nemcsak nagyságot, hanem irányt is kifejez. (a mozgásvektor csak egyike a fizikában használatos vektormennyiségeknek).
A vektormennyiségeket kövér betűkkel különböztetjük meg a skalármennyiségektől, Pl. az elmozdulásvektorra r jellel hivatkozunk. Ha csak a vektormennyiség nagyságára vagyunk kíváncsiak, akkor r vagy r jelelt alkalmazzuk.

Skalármennyiségnek nincs meghatározott iránya, csak előjele. Pl.: idő, hőmérséklet, energia. A vektorok átváltásához a nagyságukhoz arányos hosszúságú nyilakat használunk, ami a térképészeti ábrázolási módokhoz hasonló. Pl.

az 1: 1000 lépték a vektorábrázoláson azt jelenti, hogy a felrajzolt 1mm-es vektor a valóságban 1000mm-nek, azaz 1m –nek felel meg.

Az alábbi átváltásokhoz tudni kell az alábbi váltószámokat, illetve jelöléseket:

Név Jel Nagyság
exa E 1000000000000000000= 10E18
peta P 1000000000000000=10E15
tera T 1000000000000=10E12
giga G 1000000000=10E9
mega M 1000000=10E6
kilo k 1000=10E3
hektó h 100=10E2
deka da 10=10E1
deci da 0,1=10E-1
centi c 0,01=10E-2
milli m 0,001=10E-3
mikro m 0,000001=10E-6
nano n 0,000000001=10E-9
piko p 0,000000000001=10E-12
femto f 0,000000000000001=10E-15
atto a 0,000000000000000001=10E-18




Vektorok összegzésének, és felbontásának szabályai.

A vektormennyiségek összegzésénél a skalármennyiségektől való megkülönböztetés céljából
—Nem összeadandókról, hanem összetevőkről beszélünk
—Nem összegnek nevezzük az összeadási művelet eredményét, hanem eredőnek

Az eredő nagyságát az összetevők nagysága, az egymáshoz viszonyított irányai együttesen határozzák meg.

Ha az összetevő vektorok egy közös egyenesen vannak, akkor a kiszámításuk:
∑r=r1+r2+…

r1


re r2

(∑ =görög szigma, matematikai jelként:Szum)

Azokban az esetekben, melyeknél az összetevők nem egy közös egyenes mentén

∑r≠r1+r2+…!!!

r2
r3
r1 re


Ilyenkor úgy számoljuk i az eredőt, hogy azaz összetevő vektorokat az irány, és a nagyság alapján egymás után rajzoljuk, ezután a kezdővektor kezdőpontját, és az utolsó vektor végpontját egy egyenessel összekötve megkapjuk az eredő vektort. Ezt a módszert nyílösszegzésnek nevezzük. Vektorok összegzése paralelogramma módszerrel:

Ennél a módszernél az eredő vektor egy olyan téglalap átlója, melynek az oldalai az összetevő vektorok. Az eredő vektor mindig a vektorok kezdőpontjából indul.



re


r1


r2.