Valószínűleg 975-ben született, talán Esztergomban. Apja Géza fejedelem, anyja Sarolt, az erdélyi Gyula lánya. Születésekor a Vajk nevet kapta, vagyis pogánynak született. Négy lánytestvére volt, nevüket nem ismerjük. A név a „hős“ vagy „vezér“ jelentésű török szóból ered. István gyerek- és ifjúkoráról keveset tudunk. A krónikákban említettt királyi nevelés alatt inkább a testi, mint a szellemi nevelés értendő. Vadászatra, harcra tanították, felkészítették arra, hogy egyszer átvegye apjától a hatalmat. Nem valószínű, hogy István tudott írni-olvasni.
Szülei politikai okoból Civakodó Henrik bajor herceg (a későbbi II. Henrik német király) lányával, Gizellával házasították össze. Gizella kb. 10 évvel volt fiatalabb Istvánnál. Mélyen vallásos légkörben nevelkedett ( amikor István halála után távozni kényszerült Magyarországról, Passauban kolostorba vonult és ott halt meg 1060 körül). A házasságkötésre 996-ban vagy 997-ben került sor. 997-ben meghalt Géza fejedelem, Koppány legyőzése után István került a fejedelmi székbe. A nemzetközi elismertetés céljából barbár törzsfőből keresztény királlyá kellett válnia. A római pápához, II: Szilveszterhez küldte követeit koronáért (legenda).
István királlyá koronázására az új évezred első napján, 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén került sor. István és Gizella házasságából több gyermek is született, közülük kettőt tudunk néven nevezni: Ottót és Imrét. Többi gyermekük csecsemő- vagy kisgyermek korában meghalt. Ottó fiak szintén ifjan távozott az élők sorából, így a házaspárnak egyetlen élő gyermeke maradt, Imre. Későn született lánytestvérei kiházasításáról István saját maga gondoskodott. Egyik testvére a kabar törzs vezetőjének, Aba Sámuelnek, a másik pedig Orseolo Ottó velencei uralkodó felesége lett. Az 1020-as években István legfőbb gondja ifjúkorba lépett fiának, Imrének a nevelése volt. Imre herceg nevelője a velencei Gellért püspök volt, ám maga István is nagy gondot fordított arra, hogy felkészítse fiát az uralkodásra. Erkölcstanító könyvecskét íratott fiához, amelyben tíz pontba foglalta azt, hogy mi mindenre kell ügyelnie fiának, ha majd trónra kerül.
Az 1020-as években Imre megnősült, görög felesége lett, gyerekük azonban nem született. Ez vezetett azokhoz a feltevésekhez, hogy Imre szent, önmegtartóztató életet élt. A király talán már az 1020-as évek végén megbetegedett, s a kór - átmeneti javulások – után egyre inkább elhatalmasodott rajta. 1031-ben nagy csapás érte a beteg királyt, Imre egy vadkanvadászaton meghalt. Ekkortól jelleme megváltozott, a földi világról mindjobban a túlvilág felé fordult figyelme. Az erősen vallásos, soha nem nevető, imádkozó, jóságos István-kép az Imre halála utáni évekre érvényes. István vérrokonai mellőzésével Pétert jelölte utódjául, ami kiváltotta unokatestvére, Vazul(Vászoly) elégedetlenségét. Vazul merényletet szervezett István ellen, de a terv nem sikerült. István Vazult megvakíttatta, megsüketíttette – így alkalmatlanná vált az uralkodásra -, fiait pedig száműzte az országból. István 1038. augusztus 15-én halt meg, a székesfehérvári bazilikában van eltemetve. 1083-ban, I. László uralkodása alatt avatták szentté.
